Még egy kicsit a nyíradonyi 190-esről, az Ikarus című üzemi lap alapján. Nekem úgy tűnik, hogy sem a móri, sem a könyvtárbusszal nem egyezik.

 

1976.10.22

A szocialista brigádok bibliobuszt építenek.

(...)Egy Ikarus 190-es típusú autóbuszt kaptuk, s a szocialista brigádok ezt alakítják át a várva várt könyvtárbusszá. (...) A felesleges szerkezeti elemek eltávolítása után új tartóbetéteket helyeztünk a vázba, megszüntettük a hátsó ajtót, lemostuk a kocsivázat, s korrózióvédelemmel láttuk el. Ezt követően beépítettük a padlózatot, igeliteztük és új oldalburkolatot készítettünk. A lemezesek elvégezték a karosz- szérián a szükséges javításokat, s átadták a fényezőknek. Mivel olyan munkák is vannak az autóbuszon, melyek nem tartoznak az egyedi profiljába — gondolok itt a teljes belső berendezésre, melyek elkészítése legalább annyira munkaigényes, mint az átalakítás, megkerestük a busz II. fásüzemét és a szerszámgyár- egység termelési osztályát. Kapacitás hiányában munkaszámra nem vállalhatták, viszont a szocialista brigádok felajánlották, hogy a bútorokat társadalmi munkában, határidőre elkészítik. Az asztalos műhelyben a munkát már el is kezdték ...

 

(1976.11.07-én üzembe is állt a könyvtárbusz) 

 

1976.12.03

Egyedi. A gyáregység szocialista brigádjai társadalmi munkában egy 190-es autóbuszt újítottak föl, mellyel a brigádok kirándulását kívánták lehetővé tenni. A gyáregység szocialista brigádjai végül közös elhatározással másként döntöttek és a buszt felajánlották a Nyíradonyi tanácsnak a tanyákon élő gyermekek iskolába szállítására. Az egyedi gyáregység üzemi négyszöge szocialista szerződést kötött a nyíradonyi tanáccsal, melyben vállalták a busz további javítását és karbantartását.

 

1977.04.22

Ritka látvány a hazai utakon az Ikarus 190-es. Hát még ha magyar rendszáma van és a homlokán ez a felirat olvasható: Nyíradony.
Ezen a környéken ma is él a tanyavilág. Régi gondja a tanácsnak a környékbeli tanyák kisiskolásainak szállítása. Öreg autóbuszuk kiszolgálta a maga idejét, de hát semmi sem örök, ez a busz is elhasználódott, forgalmi engedélyét visszavonták, le kellett állítani.
Görög Józsefnek, a nyíradonyi tanács elnökének ugyancsak főtt a feje, most mitévő legyen. Gyalog nem tehetik meg a gyerekek a hosszú utat télen, fagyban az otthontól az iskoláig és vissza. De hogyan szállítsák őket?
Egy tvhíradóbeli riport adta az ötletet. Azt mutatták éppen, hogy a világhírű autóbuszgyár kiváló eredményeiért megkapta a Minisztertanács Vörös Zászlaját. Hát, persze, az Ikarus! Ők gyártják a buszokat, biztosan tudnak segíteni.
A tanácselnök levelet írt a vállalat vezetőinek, melyben elpanaszolta a nyíradonyiak bánatát. Amikor néhány hét múlva érdeklődött, azt a választ kapta: foglalkoznak a dologgal, minden rendben lesz.
Jéhn Pál az egyedi gyáregység vezetője: „Megtudtuk, mi a helyzet Nyíradonyban és nem volt nehéz fölfogni, hogy mit tehetünk értük. Egyhangúlag úgy döntöttünk: fölajánljuk autóbuszunkat a tanyasi kisgyerekek szállítására."
Az egyedi gyáregység és a nyíradonyi tanács 1976. november 18-án szocialista együttműködési szerződést kötöttek. E szerződésben többek között az áll, hogy a budapesti és nyíradonyi dolgozók rendszeresen találkoznak egymással. (...)
Kérdezhetnénk: nem volt nehéz lemondani az egyediseknek a buszról? De, biztosan nehéz volt, ám elég csak alaposan átgondolni, a vidéki apróságok nehéz helyzetét, máris könnyebb. A mosolygós gyermekarcok mindenkinek megmelegítik a szívét. És a nyírség útjain szaladó zöld iskolabusz bizony örömet szerez a kicsinyeknek.