Nekem is megvan még, bár vagy 30 éve nem használom a kemencét, pedig jó találmány.

Egyedül azért nem használom, mert a fél házon át kellene hurcolnom fűtéshez a kévéket és közben minden szemét, bogár, egér szétszóródna. A szemét még nem is lenne gond, mert összesöpri az ember, no de a többi nem hiányzik.

Régen a középső helyiség volt a konyha, így itt van a kemence szája, hogy sütni-főzni is tudjanak benne. Aztán bővült a ház, a konyha már nem konyha és már nem csak egy bejárati ajtón, hanem 3 ajtón és két helyiségen keresztül kellene hordani a tüzelőnek való kukoricaszár, nád vagy rőzsekévéket - szóval jelenleg nem éri meg. No meg kora délután be kell gyújtani, hogy estére jó meleg legyen, ami ha nem vagyok itthon, nehezen kivitelezhető. Egy kívülről, az udvarról fűthető kemence viszont még ma is remek és olcsó fűtési lehetőség. Néhány tanyán van ilyen a környéken.

De mint "öreg bútordarabot" meghagytam a szobában és mivel hibátlan, még talán szükség is lehet rá "tüzelőínséges" időkben mert a kemencébe "nemes" tüzelőanyag nem való. (Nem is tesz jót neki!) Szükség esetén pár kéve szalmával, vagy vág az ember kint csatakot, nádat, hozzá egy kéve rőzsét és be lehet gyújtani. Ha leégett, akkor a "szénvonóval" (egy nagy fából készült kapaszerűséggel) széttolni a parazsat a kemence falához, majd középre betenni a kenyértésztát és egy nagy fazék csülkös bablevest vagy sütni való nagyobb húst, aztán egy órára lezárni a kemenceajtót. A szobában így jó meleg lesz és közben megsül, megfő szépen minden... :)