... és akkor még nem esett szó az igényről. Manapság az olyan színvonalas munkákat is megjelentetett kiadók, mint a Maróti, nagy többségben abbahagyták a könyvkiadást, mert nem éri meg / nem térül meg. Ha még feltételezzük is, hogy a szerző önként, a szabadidejében és persze ingyen megírja a kérdéses történetet, és a publikálni szánt anyag is jogdíjmentes, akkor is ott vannak még a szerkesztői, nyomdai és terjesztői költségek. Az aktuális árképzést nem tudom, de az 1 millió forintos befektetés biztosan nem irreális, ami persze függ a terjedelemtől, minőségtől, terjesztési felületektől. Ma már nem lehetetlen a saját kiadás is (akár számlaképes magánszemélyként is, megfelelő tevékenységi körre kiváltott adószámmal), akkor elvileg "csak" a nyomdai költségek vannak, de úgy nem is kerül polcokra, és úgy is százezres a nagyságrend.

És akkor mi térül meg ebből? Lesz néhány érdeklődő, aki tud róla (akár innen), és megveszi, a bolti eladásnak súlyos költségei vannak, hogy megfelelő üzletek megfelelő polcaira felkerüljön.

Gábrisvitéz Topiktárs zseniálisan ír, mindig nagy élmény olvasni Őt, mert egyszerre alapos a kutatása, közérthető, olvasmányos és mégis precíz minden írása. De vajon mennyivel csökkenne az olvasótábor, ha fizetni is kéne érte? Valamiért a "sztárok" szakácskönyveire van igény, akár tudnak főzni, akár nem, azokból mindig jelenik meg kemény fedeles, magas minőségű papírra nyomtatott, szépen illusztrál kötet, akkor is, ha a címlapon szereplő személy jó eséllyel csak az arcát adta a "műhöz", semmi többet.

Szakmai körökben (mondjuk egy konferencián) is az ingyen osztogatott cégtörténetekből visznek, amiért fizetni kell, abból már csak elvétve. Sajnos.