Wodehouse szentimentális trotty, na, ifjan is megvolt benne a hajlam a trottyságra, ám kétcsipetnyi hajzatmaradéka pihe puhája alatt agya kohója már nem úgy tüzel, mint meglett férfiember korában. Az Anonim Agglegények Klubjának ifjonc hím hősének (is) a szerelem kovalens kötésnél erősebb ábrándokat csihol, melyekből nehezebb rációt kovácsolni, mint kolonoszkópiára szóló beutalóval megörvendeztetni. A W.-regény születése idején a kritikusok Joseph Hellert emelték pajzsukra a Valami történt okán, akkoriban kezdett kultikussá válni e paranoiából és neurózisokból szőtt gondolatfolyam, főképp, mert írója pillanatra sem tévesztette össze a libidót a szerelemmel, csípőből lő: „Ezek voltak az első alkalmak, amikor jól megtapogathattam egy nőt; végül is huszonegy éves volt, amikor utoljára láttam már majdnem huszonkettő. Rávetettem magam, ölelgettem a fejétől a lába ujjáig (…) most úgy gondolom, ha nem siettem volna annyira, és kevésbé lettem volna mohó, alighanem többet engedett volna meg nekem.” (363. oldal, ford.: Szilágyi Tibor).

Magyarra átültetett Wodehouse-oeuvre immár kevés helyen hézagos, csupán a szerző csíkóéveinél tágabb a rés: 1902-1909 között keletkezett 12 alkotása közül a Csirkék és szerelem, valamint Mike és Psmith olvasható magyarul.