Ahogyan a szegedi 502-esre sem, úgy a T6-281-re sem gerjedtek rá azok a közlekedési-történeti-múzemi szakmán messze kívül eső körök, akik most a Turán 9-est vagy nem olyan régen a kenderesi vasútállomás felújítását tolták. Lehet az én hibám, de nem tudom nem észrevenni hogy ezek mind ugyazzal az újabban ismét legitim hívószóval találnak a szinte határtalan támogatást, forrást. Mindeközben csak remélni lehet, hogy a kiemelt figyelem, a bizonyos szempontból bálványosítás és a szokatlanul sok pénz nem megy magának a járműnek/állomásnak, mint közlekedéstörténeti objektumnak a kárára (hasonló konstellációban sajnos gyakori jelenség).

Az én megfigyelésem csupán annyi hogy ez utóbbiaknak a közlekedési-történeti értékét láthatóan bőven meghaladja a kultusz-szerepük, szimbolikus értékük. Ilyen módon a velük kapcsolatos döntések nyilvánvalóan kívül esnek a KM tényleges hatáskörén. Hidd el, a Turán 9-essel kortárs vasúti személykocsikból is van több, jobb sorsra érdemes. Csak sajnos az 502-vel és a T6-281-gyel egyetemben megvan az a hendikepjük hogy az említett, szakmán messze kívül eső körök érdeklődését felkelteni velük esélytelen.

Hogy a KM az 502-est választotta, azt lehet rossz szemmel nézni, de a Turán 9-essel egy lapon említeni szerintem nem lehet.