A rizseshús szerintem nem annyira zsíros kaja, mint egy valamilyen kínai húsostrutyi a rizsen, vagy pláne a zsíros-tojásos rizsen. A főtt rizs meg pláne nem zsíros, akkor sem, ha hússal eszed, mert jellemzően vagy rántott hússal eszed vagy natúrszelettel, és a zsírt egyiknél se öntöd utána. A kínai szószos izémicsodák viszont rém zsírosak tudnak lenni, a tojásosrizsüktől -- ránézésre -- rosszul vagyok, olyan zsírosnak látszik. Plusz az adagjaik is elképesztőek, szerintem egy átlagos "kis adag" kínai menüvel két ember is bőven jóllakhatna.

A szusi nyilván más, de nem is hiszem, hogy én ajánlottam volna itt. :) 

Mivel úgy látszik, nem voltam elég érthető, átfogalmazom neked:

• Az édességgel az a baj, hogy gyakran gyorsan emeli a vércukorszintet, ami baj!
• A zsíros ételek lassabban emelik, de azok is emelik, ezért tapasztalható, hogy később éri el a csúcsot, ami magasabb is lehet, mint egy édesség utáni csúcs, de akkor is csak és kizárólag az elfogyasztott szénhidrát mennyiség befolyásolja, az elfogyasztott zsír nem jelentkezik a vércukorszintben.
• Amikor én tanultam a diabéteszes étrendet, alapvető volt, hogy elmagyarázzuk a betegeknek, hogy mindent ehetnek, de nem mindegy a mennyiség. És a köret kiválasztásánál az alábbi rangsort érdemes követni: saláta (lehetőleg öntet nélkül vagy kalóriaszegény/szénhidrátszegény öntettel) < párolt zöldség < főzelék < burgonya < rizs < tészta
• Illetve az előző pontra visszautalva: egészségesebb elkészítési módok használata az ételek elkészítésének.
• Mivel a DM II. típusában sokszor teltebbek is a paciensek, fogyókúrára is szükség van, ezért sokszor a meghatározott kalóriatartalom és zsírtartalom is fontos. Vagyis a zsíros, nehéz ételek általában is kerülendők. Akkor is, ha kínaiak.

Az adott szénhidrát mennyiségen belül a betegnek érdemes magának eldöntenie, hogy mit fogyaszt, a napi energiaszükséglete és ízlése függvényében. Ha valaki úgy dönt, hogy aznap egy uzsonnára lekváros tekerccsel ellövi a napi szénhidrátszükségletének a felét, és képes a többi étkezés között felosztani a maradék szénhidrátot, akkor tegyen úgy. Egy-egy alkalommal (mondjuk kétheti léptékben) nem lehet hazavágni a Hb1Ac-t akkor se, ha ezt extrán tolta be. Mindazonáltal jobban jár a beteg is és a kezelőorvosa is, ha a lekvárostekercset Inkább egy florentinnel, chiapudinggal vagy egy marék gyümölccsel/olajosmaggal váltja ki. Amíg lecsúszik az a kis sütike, addig legközelebb is kívánni fogja, és lemondás lesz a diétája, illetve többször van rá esély, hogy elcsúszik a vércukorszintje. Ha ezzel szemben tartósan arra rendezkedik be, hogy az édesség utáni sóvárgását egészségesebb desszertalternatívákkal (és nem zsíros kínai kajával vagy szusira gondolok itt!!!) váltsa ki, egy idő után átalakul az ízlése, és akár ad absurdum az is előfordulhat, hogy már nem fog ízleni neki többet a geil kardinális a cukrászdában. Ez egyébként minden diétával így van. Saját magamon is tapasztalom, hogy amiket régóta nem eszek, az nem is esik jól. Akár hiszed, akár nem: én nem szoktam csokit enni, nem bírok megenni egy szelet szülinapi tortát, nem szeretem a rántott húst, alig eszem rizst (azt mondjuk azért, mert a férjem utálja és nem készítek csak ritkán) és tésztát, és szinte soha nem iszok mást, mint ásványvizet (kólát egyáltalán, de gyümöcsleveket, icetea-t is ritkán). Azt viszont simán elhiheted, hogy komolyan mondom, hogy jobb mandulát enni, mint csokit. :)