Egy 1 köbméteres kôkockát bátran kinevezhetünk 2.5 tonnásnak, a kôzetek fajsúlya általában 2.2-2.7 t/m3 között változik.

Az iszapot, amennyiben túl híg, igenis kiszorítja maga alól a kô, de legalábbis a víztartalmát, így az már nem mint iszap, hanem mint ragasztó működik. Az megint más, hogy az iszap nem egyenlô a vizes homokkal.

Nem tudom, van-e itt valaki, aki dolgozott téglával meg malterral, de ha igen, akkor igazolhatja, hogy a híg malterra helyezett téglát elég kicsit megütögetni a kôműveskanál nyelével, hogy alig mozdíthatóan rögzüljön a habarcsban. Szerintem egy 2.5 tonnás kô iszapra helyezve olyan masszívan odatapad az aljzathoz, mintha technokollal ragasztották volna le. Arról nem is beszélve, hogy a tűzô egyiptomi napon az iszap kb fél perc alatt szárad keményre.

Nekem még mindig az öntött módszer rulez, a következôk mián:
- Csak a kövek felét kell zsaluzni, sakktáblaszerűen, a másik felének az elsô adag kô szolgál zsaluként. Ez megmagyarázza a nagyon pontos illesztést is. Sôt, ha az elsô sor, késôbb zsaluként használt kô oldalát beolajozzák, a második körben öntött kövek nem is gyógyulnak egybe velük, így megoldott a dilatáció is.

- A félig megszilárdult kövek oldalát nagyon könnyű megmunkálni, akár fa eszközökkel is -- így maximális méretpontosság érhetô el minimális munka árán. A kövek kötését remekül lehet gyorsítani szénmonoxid adagolásával is. Ez nagyon egyszerű, valami sátrat kell emelni a kô köré, majd abban fémkosárban izzó (fa)szenet égetni -- nemrég még alkalmazott, igazi szocreál móccer...

- Sokkal könnyebb a helyszínre juttatni az építôanyagokat (homok / víz / kötôanyag) emberi léptékű (mondjuk 30-60 kilós), kezelhetô csomagokban, mint 2.5-50 tonnás darabokban. Logisztikailag is könnyebben megszervezhetô.

Megkérdeztem egy hajdani építôipari kémia tanáromat, azt mondja, hogy kellô idô alatt a homok homokkôvé, a hagyományos meszes habarcs mészkôvé alakulhat. Vagy katalizátor (CO) vagy nagy nyomás szükséges hozzá, esetleg valami kötôanyag.

Mint hajdani építésznek és kivitelezésben is dolgozó szakmabelinek, nekem a helyszínen öntés tűnik a legkézenfekvôbbnek.

SZVSZ sokkal kevesebb kérdést vet fel a monolit technológia, mint a messzirôl történô emberfeletti cipekedés.