Hontalan: Igen érdekes témát vetettél fel. Valóban, aki mondja, észre sem veszi, hogy se füle, se farka (mármint a mondnadójának). Aki hallgatja, annak sem tűnik fel.

De ha egy ilyen szöveget le kell fordítani, azonnal kiborul a bili. Ahhoz ugyanis, hogy lefordítsd, előbb meg kell érteni. Aminek meg nincs értelme, azt nem lehet.

Réges-régen, amikor még szabadúszó fordítóként szolgáltam a haza üdvét, egy külföldi tulajdonú itteni cég egyik munkatársa (a Public Relations Manager :-) árasztott el ilyen szövegekkel, a külföldi vezetés számára kellett az ötleteit lefordítani, mert ő persze nem beszélt külföldiül. Alig volt értelmes mondata, de többnyire ki lehetett találni, mit is akarhatott mondani, és újra lehetett fogalmazni a mondatot. Néhány mondat azért mindig megfejthetetlen maradt. A fordító pedig nem szeret blöffölni.

Amikor felhívtam mobilján, sietett közölni, hogy most éppen melyik minisztériumba siet, és nem ér rá.

- Találj ki valamit! - javasolta. Ez jó tréfa volt, és persze elég jól fizettek. Így aztán nemsokára már tényleg én, a fordító írtam a tervezeteit és "prodzsektjeit". A végén a tárgyi tévedéseket is javítottam, a nagy marhaságokat kihagytam, egy-egy saját ötletet is becsempésztem. Állandóan kapta a jutalmat és a dícséretet.

A szép karriernek úgy lett vége, hogy felvettek egy főállású fordítót. Az, gondolom, nem csinálta meg a PR-menedzser munkáját fordítói bérért.