Nekem pont az volt a problémám, az utóbbi egy évben is, hogy "segíteni" akartak, amikor nem kértem, meg sem kérdeztek erről, csak elkönyveltek valamilyennek, és az alapján kezdtek el hol kedvességnek, segítésnek álcázva, hol nyíltan erőszakoskodni. Nem lehetett normálisan beszélgetni, mert előbb-utóbb beállt valamiféle távolságtartó szenvtelenség és manipulációs nyomás a részükről, aminek nem lehetett rögtön sejteni az irányát, csak azt, hogy valamerre "terelni" akarnak. Nyílt kommunikációra is felszólítottam őket, de le se szarták. Pedig a tapintatos, de nyílt kommunikáció, amiben szeretet van, legalább felebaráti, csodákra lehet képes. De nem... Én meg azt gondoltam, hogy a jó édes anyjukkal bánjanak így, ne velem. :)