Mégis, mit kéne írnom magamról? Nem én siránkozok itt, hanem te. Eszem ágában nincs tanácsot adni neked, leírtam a konzekvenciákat a panaszaidból. Látunk egy mentálisan sérült embert, aki a saját helyzetéért csakis a külvilágot okolja, annak ellenére, hogy semmilyen tényleges erőfeszítést sem tesz helyzetének változtatására, azon kívül, hogy a neten talált irodalmak segítségével próbálja ámítani önmagát. Az, hogy ezt le is írom, nem jelenti azt, hogy szándékomban állna hatni rád, bármilyen módon. A reakciód téged minősít, illetve mutatja a kórképed jellegzetes tüneteit. Azt gondolom, hogy a hozzáállásoddal nem fogsz kikecmeregni ebből, sőt, egyre mélyebbre fogsz süllyedni, tudod az évek gyorsan múlnak, és az állandósult frusztrációd kicsinál.

A tanácsokkal kapcsolatban azt tudom mondani, 

felesleges lenne bármilyen tanácsot adni neked, hiszen azon kívül, hogy valami buta nagyképűséggel reagálsz mindenkire, jól látható, hogy a legkisebb motivációval sem rendelkezel az irányban, hogy fordíts a sorsodon. Ez adódhat a betegségedből, de van benne jó adag lustaság, igénytelenség, valójában jó neked ez a helyzet, önmagad siratva átkozni a külvilágot. Rengeteg ilyen ember van, és egyébként mindegy is. Az idő(d)

"pereg".

ÜDV  Saci