De egy "megbecsült szolga" sem akarok lenni. Ennél őszintébb nem is lehetnék. Tudom, hogy én nem úgy tekintek egy pincérre vagy egy takarítóra, de, hogy az én csendes, visszahúzódó személyiségemnek ez nem tenne jót hosszú távon, az biztos. Tapossanak meg még jobban? Nekem nem lesz energiám ilyen mocsárlényekkel hadakozni. Én ki szeretnék kerülni a mocsárból, erről a szintről. Nem érted? Egy gazdag szolga sem akarok lenni, aki egész életében nem hoz létre mást a munkája által, mint a... mit is? Ja, ilyenkor jöhet a szöveg, hogy "mosolyt csalt megannyi arcra", és hasonlók, de ez annyira kisszerű, olyan... így, kívülről oké, ha másvalaki egy életen keresztül becsületesen végezte az aljamunkát, én megbecsülöm, de miért én végezzem egy életen keresztül? Mert ha tudom, hogy valami jobb lesz, akkor még talán elviselhető egy-két évig, de egy életre?

Megjegyzem, ha nem provokálnál, nem jönne ki belőlem ilyesmi. :)