És mindez évek óta zajlik. Már megszokhatták volna, hogy ott vagyok, hogy a munkában számítani lehet rám, hogy elfogadom azt, ha valaki nem olyan, mint én. Nem vájkálok senkinek a magánéletében. (nem is nagyon érdekel) Nem értem ezt a mechanizmust. Egyszer-egyszer visszaverem őket, de ez a folyamatos feszültség borzasztóan megterhelő. Nem akarok versenyezni velük, nem érdekel, hogy ők mekkora királylányok, nem ártom bele magam az életükbe, és mégis én vagyok a szar. Seggnyalásért menjenek egymáshoz meg a hozzátartozóikhoz, nem elég az nekik? Mintha ez valami alap lenne. Ha férfi lennék, már nem élnék szerintem. Ha férfi lennék, már régen leléptem volna, sőt, be sem léptem volna egy ilyen helyre... na, lehet ezfog rajtam segíteni. XD Mit tenne egy férfi?