Hogyan lehet úgy tanulni, ha az ember olyan környezetben kénytelen létezni, ahol ha kicsit is megneszelik, hogy kifelé áll a rúdja, már köpködni kezdik a háta mögött? Vagy csak úgy, mert éppen valamelyik valamilyen pletykát indított útjára? Egyszercsak azt lehet érezni, hogy az addig bűbájos emberektől rideg elutasításban van részed, ha kérdezel, nem válaszolnak, ha megkérdezed, hogy mi a probléma, akkor persze "semmi". És napokig úgy néznek rád a munkahelyen, a boltban, mint nyakukat nyújtogató, egzaltált baromfik. Mindez szolgálati lakással egybekötve, tehát munkahely váltás lakhely váltást is jelent egyben. Ez maga a pokol... értem én, hogy olyan könnyűnek tűnik kívülről a helyzetem megoldása, csak innen belülről borzalmas.