A bogyók olyanok lehetnek, mint a tengeren hánykolódónak a mentőöv. Elsüllyedni nem enged, de ahhoz, hogy megmenekülj, el kell kezdened úszni, lehetőleg a part felé. Akarni is kell, nemcsak

az előregyártott mentség-paneleket ismételni, különböző formákban. Nem szétszórni az energiákat, egy dologra koncentrálni, azt végigvinni.

Ha sikerül, akkor az adhat motivációt a jövőre nézve. Fokozatosan, teljesíthető célokat kitűzni, melyek elérésével közelebb kerülhetünk a távolabbi, nagyobb célunk megvalósulásához. Igen, ehhez idő kell, lemondás néha, meg "szenvedés". Az idő. Lehetnek akár évek is, de végül meghozza a gyümölcsét. Minél később kezdünk bele, annál nehezebb lesz, esetleg reménytelenné válik.

Lehet felosztani, hány év kell a cél eléréséig, mennyi évig és milyen hasznát látom majd, élvezem.

Ismerek olyan nőt, aki nyugdíj előtt 10 évvel végzett el egy főiskolát. Gondolhatnánk, minek? Mert az elvégzés után 6 évig több, mint dupla fizetést kapott, és a nyugdíját is jócskán megemelte ez.

Aztán, az sem utolsó, hogy újra tanulni kezdett, ami mentálisan nem engedte leépülni, és  ami nagyon fontos lehet pl. egy Alzheimerre hajlamos személy életkilátására nézve. Persze, sokkal könnyebb különböző irodalmakban csemegézni, melyek segítségével magyarázhatjuk, miért nem érdemes...

Az időnk így is, úgy is pereg...