Fejtsd már ki bővebben ezt a neutronszint emelkedést az agyban, annyira érdekesen hangzik. :)))

Évekig kellett szednem, különböző szerotonin reuptake gátlókat. Ami hiányzik, a motiváció, azt nem tudják megadni. Nem lett több energiám tőlük, viszont nagyon nehéz leszokni róluk, ahogy az itteni topikok is mutatják, mindig erősebb kell, aztán az sem jó már, meg egy sem jó már, egyre kriplibbek az emberek, mert olyan mankókra támaszkodtak, amelyek egy ideig illúziókat adtak nekik, aztán pofára estek. Ugyanezt hallani a vérnyomáscsökkentőkről egyébként, hogy nem lehet róluk leszokni. Tehát attól félek, hogy még azt a neurotranszmitter termelést is kinyírja, ami alapból van. Mivel emlékeim szerint minden így működik a szervezetben, hogy ha úgy érzékelődik, van elég valamiből a vérben, akkor a saját termelés képes leállni és végül be is krepálni, mint pl. fogamzásgátlók, de az antidepikről is hallottam ezt. Ha neked bevált, használd, én nem fogom, nem hiszek benne, tapasztaltam. Nekem elég érzékeny az idegrendszerem, kb. az ágyúval porcelánboltra lenne a viszony. Amit már unok megismételni, hogy nem voltak különösebb fájdalmaim, örömeim sem. Nem tudtam azt a szívem tájékáról elinduló kis bizsergést és izgalmat érezni szép és jó dolgok iránt, amit korábban. Negatíve meg nem is érintett meg semmi. Szerintem ez is baj. És a leszokás után ebből maradt is "maradvány".

Nem az agyi biokémiai folyamatokban nem hiszek, hanem a gyógyszerek hatékonyságában, főleg hosszú távon. A szerelem és a mozgás is leírható biológiai, biokémiai szinten. Igaz, hogy ez még nagyon messze van a teljes képtől, amit ezek jelentenek egy ember számára. Nem értek hozzá különösebben, de a cikk, amit valahol megosztottam másik topikban is leírja, hogy a frontális, premotoros, motoros(mozgató) kéreg, ezek egymás mellett vannak, és sok esetben az egyik agyterület ingerlése "átcsap" szomszédos agyterületekre is, így a mozgás pozitív hatással lehet a kognitív képességekre. Illetve biztos, hogy a mozgással a vérállátás, az erek rugalmassága is jobb lesz, meg ilyenek.

Jó, de a másokon való segítést nap végén leteszed. Önmagaddal maradsz a nap végén, illetve hétvégén vagy szabi alatt. Nem tudod mindig elterelni a figyelmedet, és nem is lenne szerencsés, ha nem foglalkoznál a problémákkal, mert amivel nem foglalkoznak, az egyre nagyobb lesz. Azzal együtt, hogy vannak olyan problémák is, amelyek pont a figyelmen kívül hagyással oldódnak meg, ezt értem.

Sokat segítene, hogy ha valamire kíváncsi vagy, akkor egyszerűen csak belekérdeznél. Tényleg. :/