Ez neked minden esetben segít, hogy "vannak nehezebb sorsok"? Engem inkább megrendít, ad egy réteget, egy mélységet az életemnek. Amikor meghal egy ember, vagy visszavonhatatlanul károsodik a szervezete, az ad egy lenyomatot, ezek egymásra rakódnak. Olyan, mintha átélnék egy "mikrogyászfolyamatot". Utána végülis felébredek a rémálomból, hogy ez nem velem, vagy egy hozzátartozómmal történt. De mindig egyre törékenyebbnek látom az életet. Tisztán látszik, hogy néha milyen kis dolgokon múlik, életben marad-e valaki. Hosszú távon is a "sok kis dolgon".

Illetve ez a hasonlítgatás nincs nagyon meg bennem. Rövid távon talán hatásos, de hosszú távon azért ott van a kérdés, hogy "csak ennyi"? Aztán jobb napokon értékelem, amim van, de nem biztos, hogy másokhoz képest. Attól én még ugyanott maradok, hogy relációba teszem az életemet.