Igen más lehet, hogy valóban jobban kijött volna hasonló szituációkból, de sajnos nekünk ez a hiperérzékenység jutott...

Én tuti kipróbáltam volna valamilyen antidepresszánst, ha nem javul a helyzet, kiegészítve rengeteg mozgással, de szerencsémre történtek pozitív dolgok, meg szerintem a sok mozgással magától is nőtt a szerotoninszintem, vagy nem tudom..

Nekem az a szerencsém, hogy minél éhesebb vagyok, annál inkább mindegy, hogy mit eszek.:)
Heti 6 nap 60perc intenzív futás után mindig sajtos-tejfölös rízst ettem és annyira kimerültem, hogy jól esett ez is.

Egyébként szerintem jobbra fordulhat minden és akkor hirtelen nem negatív szűrőn keresztül fogsz látni mindent.( a tényleg negatív dolgokat még negatívabbaknak látjuk)

Szerintem minden szokáson változtatni kell pl. aki szeret sokáig aludni, keljen fel 5kor és sportoljon reggel.
Amúgy az tényleg igaz rám, hogy, ha látom, hogy másoknak rossz, akkor azt érzem nekem valamivel jobb, mármint olyankor észbe kapok, hogy mindennél van rosszabb.
Én már azon gondolkoztam, ha nem csillapodik a helyzet elmegyek pl. hospice önkéntesnek, mindig toboroznak, ami lehet önzőség, hogy csak akkor, de akkor is segít az ember és hátha rádöbben, hogy vannak még nehezebb sorsok.