Te feltöltődtél, én kimerültem, milyen meglepő...

Kérdésekkel simán lehet manipulálni, lehúzni egy embert. Még ez a kérdés is manipulatív. "Hát hogy' is gondolhatsz erre?" Vagyis egy gondolati tiltás, elaltatás.

Az aktívabb életet én is elkezdtem, de kurva nehéz, ha nincs elég pénzed bizonyos dolgokra. Állandóan mindent forintra kiszámolni, nem lehet ellazulni. Pl. majdnem egy hónapig bérletet sem tudtam venni. Elfoglaltam magam, mert a környéken mászkáltam, a munkahelyem is közel van, de baromira beszűkült helyzet. Azt sakkozgatni, hogy rántottát vagy virslit egyek ebédre, egy szem gyümölccsel, hogy az is legyen. Hogy néha kétszer ehetek egy nap, mert az fér bele a költségvetésbe. És ennek nem úgy tűnik, mintha vége lenne. Lehet, hogy kicsivel jobb lesz majd a fizetés, de... és mindehhez azok az üres és elutasító emberek, akik ezzel az anyagi és képzettségi szinttel együtt járnak.

Már vettem könyvet emelt érettségihez úgy másfél hónapja, de még nem tudtam kinyitni, mert alig érzek valamihez erőt.

Néha azért nem megyek sehova, mert ha aktív vagyok, akkor éhesebb leszek, akkor jobban vágyom a nagyobb jólétre, de folyton falakba ütközöm, hogy mi mindent nem engedhetek meg magamnak.

Csak azért írom, mert ilyen is van.