Ez az átképzés szerintem akkor igaz, ha tényleg megtaláltad a hivatásod. Te megtaláltad?

Nekem nincs semmilyen végzettségem. Valójában úgy látom, ennél nincs fontosabb, mégis olyan, mintha mindig elbotolnék ezen az úton. Mintha mindig akkor akarnának lerántani, amikor lépéseket teszek a "megmenekülés" irányába. Ez az egy reménysugár lenne pedig. Mindig a lakhatás, a megélhetés, ami előtérben van, "pénzügyi tudatosság". Közben nehéz megemészteni pl., hogy eltelt úgy 10 év, hogy soha nem volt pénzem nagyobb nyaralásra, szórakozásra, mindig különböző okokból. Igaz, hogy spóroltam is valamennyit, mert ha ez sem lenne, akkor tényleg semmi értelme nem lenne. Normális esetben egy fizetésből kéne maradjon annyi, hogy belátható időn belül vegyél saját lakást, elmehess mellette nyaralni, külföldre is, el tudj menni szórakozni. De mostmár próbálok tényleg inkább arra koncentrálni, hogy ebből a helyzetből mit lehet kihozni. Néha mégis úgy érzem, megfulladok, hogy fogom magam, és két héten belül kimegyek külföldre például. De tudjuk, hogy az sem a Kánaán. Én Márainak hiszek, hogy külföldön még idegen is leszek... hiába keresnék sokkal több pénzt, de ugyanolyan szar munkákkal, mint amik itthon vannak. Ha belerokkanok, akkor minek? Akkor a tanulásnak is lőttek. Nekem ezekből a lélektelen munkákból van elegem, amelyeket nap mint nap végigpörgetek. Nincs alternatíva. Ezekhez képest még az is sokkal jobb, ami most van.

Tehát pont ez a legnagyobb paradoxon az egészben. hogy az válthatna meg, ahol a legszorongatóbb helyzetek várnak. Abban viszont mégiscsak van valami, hogy az életkorral mintha kicsit javult volna azért a helyzet. Te nem érzékeled? Neked hogyan, mikor kezdődött?