Nekem is hasonlóan érzelmi analfabéta szüleim voltak sajnos, bár én sem haragszom rájuk, mert próbáltak boldogulni úgy, ahogy tudtak.

 

Sajnos én sem hiszek a pszichoterápiákban, sem pedig a gyógyszerekben.

 

Talán abban hiszek, hogy aki ezzel a problémával nőtt fel, de véletlenül sikerül pont olyan végzettséget szereznie, ami megfelel a személyiségének, akkor nyert ügye van.

Átképezni magát az embernek már szerintem késő, pont a szorongás miatt, mert ekkora változás csak felszínre hozza a problémákat..

 

"Csak nagyobb részleteket látnak a világból, így nem is hat rájuk olyan erősen, felzaklatóan."

 

Erre szokták mondani, hogy boldogok a lelki szegények.:)

 

Bár mi is olyan egyszerűen lennénk összerakva, mint az átlag elkényeztetett mai fiatalság, akinek legnagyobb problémája az életben, hogy milyenre cserélje el a fél éves telefonják, vagy épp melyik sorozatot nézze.

 

Sajnos szerintem van bennünk egy belső túlérzékenység, ami miatt mindent felnagyítunk ésa túlgondolunk és nem tudom mit lehet ez ellen tenni.

 

Teljesen magamra ismerek azok alapján, amiket írsz, gondolom sokan vagyunk így ezzel..