Mmint 2. félév vége előtt egy hónappal...

Igen, ezt is tapasztaltam, hogy minél jobban beleásom magam, néha annál inkább előhozom a szorongást. Gyakorlatilag amit az állami 15 alkalom/éves helyi ideggondozóban tapasztaltam, a jó szándék ellenére is, inkább élveboncolásnak éltem meg. Vagy semmi nem történt, vagy előszedtek belőlem olyan dolgokat, amelyekkel aztán nem kezdtek semmit. Mert legtöbbször azt hiszik, hogy majd egy-két sztorin elsírom magam, és kitisztul. Holott ez inkább ahhoz hasonló, mintha egy bohóc a kalapból egy szinte végeláthatatlan, egymás végéhez kötözött színes sálakból álló kötelet húzna elő. A problémák újabb problémákat hoznak elő, amelyek egymásba fonódtak, néha kollektív a személyesbe, személyes a kollektívbe ágyazódva. Ennek soha nincs vége. Pedig valamiféle tisztulásra szükség van, de talán nem az a legjobb megoldás, ha csak úgy kontroll nélkül beszél az ember össze-vissza arról, ami eszébe jut.