Üdvözöllek.

Igen, azok a csodálatos régi szép emlékek, mikor nagyszüleimnél a tsz. - ből elcsaklizott sajtárral mentünk a kövekkel kirakott falu gémes küthoz minek vizével öntöttük az ürgéket, vagy az ottani holtág vizéből szintén ahogy írtad mi is ittunk mikor horgászás közben megszomjaztunk. Akkor még lehetett, mára már szinte kiszáradt. Sajnálom a mai fiatalokat hogy nem lehet ilyenekben részük.

Abban is biztos vagyok hogy az akkori falun eltöltött nyári szünetek során oltódtunk be egy életre a természet, állatvilág szeretetével és tiszteletével , ami az évek során sem tudott megfakulni, hiszen hazaérve a munkából sokszor az ember első útja a kertbe, a tyúkokhoz vagy a fürjekhez vezet, ha csak egy ránézésre is. 

Jó éjszakát, jó szurkolást !