A Fodrász és főnemes az utóbbi évek legjobb Wodehouse-könyve, amely valójában regénnyé átgyúrt színdarab. A magyar cím megint pocsék (aligha a fordító rovására írható), azonban az ivarérett, szülni akaró női szereplők némelyike végre szórakoztatónak rajzolt a műben. Erre a ’70-es évek óta kiadott oeuvre-láncolatban két példa akad, a Viharos idők és az Üröm az ürömben című darabokban, s talán még Szappan Molloy viperanyelvű asszonykája is a kivételek számát szaporítja (Szajré a budoárban, Talált pénz, Pénz a bankban). Wodehouse-nak az 1931-32-es esztendő komplex és élvezetes, megjelenik a Very Good, Jeeves (Igenis, Jeeves! – Révbíró T. ford.), a Big Money (Rengeteg pénz – Szerb A. ford.) és a jelen opus, az If I Were You (Borsos B. ford.). Párhuzamot kínál más rendhagyó időpárokkal. Az 1724-25 Handel három kivételes operájának megszületésének az évei, 1970-71 a pszichedelikus és progresszív rock főnixszerű felszárnyalásának kora, vagy már az ezredfordulón túlra evezve Preston-Child szerzőpáros tollából a Diogenész-trilógia kiadásának ideje, s onnét behajózva a jelen révébe, Stephen King Triptichonja említhető (Mr. Mercedes, Aki kapja, marja, Agykontroll). Makai Imre egyik fordításának előszavában írta, nem lehet mindent a szerző szándéka szerint tökéletesen visszaadni, de „ha valamit elveszünk, visszaadjuk másutt”, ott, ahol az író nem is gondolná.