Elég nagy álmodozó, tapasztalatlan, naiv ember lehetsz, ha azt képzeled, hogy mert valaki olyan helyen van mint Málta (amúgy a menekültek miatt, annyira nagyon nem jó már, plusz azért nyáron 40-45 fokok sem kellemesek, továbbá a településeken a folyamatos harangozás, valamint az hogy az egész egy nagy sivatag, egy erdőt vagy hűs ligetet sem nagyon találsz... ezektől függetlenül persze azért még mindig Európa egyik legjobb helye persze nyilván..), akkor csak jó lehet neki... Fogd fel hogy (szinte) teljesen mindegy hol van valaki, alapvetően nem attól lesz neki jó vagy rossz, hogy hogy milyen az a hely! Hanem az max hozzáad vagy elvesz valamennyit... ami persze fontos, de vannak sokkal fontosabb dolgok. Oké persze, nyilván Máltán (vagy pl Hawaii-n) még hajléktalannak is jobb lenni, mint átlagembernek Szomáliában, Haitin vagy Észak-Koreában... Azonban lépjünk túl az alapvető emberhez méltó méltányos szinten! Hiszen az kell legyen a minimumunk, és az, hogy valaki valóban jól érezze magát valahol, urambocsá valóban boldog legyen, még igencsak kevés, hogy a hely ahol van jónak számít. Vannak emberek akik Monte Carlo-ban vagy Luxemburgban egy luxuslakásban gazdagként élve is boldogtalanok és szenvednek, és vannak akik Eritreában vagy Szudánban boldogok és jól érzik magukat...
Az még csak egy dolog, hogy van egy jónak gondolt jómódú fejlett ország, és találunk ott egy állás ajánlatot, minden összeáll, kimegyünk dolgozni kezdünk.. ez a képlet elsőre jónak tűnik, irigylésre méltónak; azonban még ha meg is tudjuk tartani a munkánk viszonylag hosszabb távra, akkor is válhat igen hamar pokollá és beleragadhatunk egy tartós pokolba... mégha a fizetés esetleg jó is, legalábbis magyar szemmel... Tehát sem a hely jósága, sem a jó fizetés sem garancia arra, hogy ne szenvedjünk ott..! Igen fontos hogy milyen az a munka, milyen helyen van. Tehát ha mondjuk tűző napon kell dolgoznod, hiába akár a tengerparton a strandolók közt csinálod, akkor is borzalmas, ha nem mehetsz árnyékba nem ihatsz hűsítőt (max x időnként, amin nem fél óra, hanem inkább 2-3 óránként...mert általában annyit engednek, arról senki ne álmodjon hogy óránként, kap a hőségben tűző napon 10 perc pihenőt, amikor árnyékba állhat és iszogathat), és még ha jól is fizetik, rémálom lehet sokaknak az a meló (de nem meri otthagyni, mert mi van ha másikat nem talál, és ha keres is közben valóban nem is talál, hazajönni sem akar), marad és szenved!!!
És ezek csak a munka körülmények. Ezek mellett egy sor tényező van még. Pl akár jó körülmények kellemes munka (mittudomén talál valaki sofőr állást, klímás modern kocsiban jófej főnökkel) mellett is lehet szenvedni, pl ha az embernek nincs társasága ott, magányos... illetve ha a társasága ami van az a rossz... nem ritkán kerül az ember olyan helyzetbe külföldön hogy szar emberekkel van körülvéve, akik mérgezik a légkört, és beleragad, nem tud tartósan szabadulni tőlük, ettől is lehet szenvedni. Aztán a nyelvtudás, vagy éppen a környék, ahol kénytelen lakni stb stb (lehetne még sorolni)
Ez a topik nem Máltán nyaraló magyarokról szól  ugyebár, hanem ott tartózkodó, leginkább munkát vállaló magyarokról ugyebár... Nyilván ha Máltán nyaraló magyarokat akartál kérdezni, az más tészta... de akkor nem jó helyen jársz itt...