Sziasztok!

Akik extrovertáltként küzdenek ezzel a betegséggel, ti hogyan küzdötök meg a nehézségekkel?

Én kb középen helyezkedem el, szóval egyszerre vagyok intro-extrovertált.
Nyilván az egyedüllétet-bensőséges kapcsolatokat igénylő szükségleteimet sikerül kielégítenem, hiszen az ritkán ütközik szociális szorongásba.

De mi a helyzet az extrovertált szükségletekkel?
Azzal hogyan kell foglalkozni?

Gyakran élvezném a kicsapongó bulizós „mindenkivel” beszélgetős-ismerkedős, társaság középpontja életet, de a szorongás ellehetetleníti az egészet.