Bocs, ha félreérthető voltam – most kigazítom.

  Valóban javítás után tapasztalt dolgokat taglaltam; a beavatkozás azonban nem volt több, mint a gyárinál jobb állapotra hozás:), ui. egy hidegforrasztást kellett kiigazítani.

  Javítás közben és kipróbáláskor a vaku természetesen nem kerülhetett még csak közelébe sem váznak – az okokat alighanem felesleges részletezzem. A szinkronbemeneten is csak azért volt benne a vezetéke, hogy hátha csak az vacakol…

  A CT-1 nem egy túllihegett, viszont tisztességesen megtervezett és korrekt, nem kétséges minőségű, inkább túlméretezett alkatrészekből összerakott áramkör, manapság a felét pénzkidobásnak ítélnék a gyártók (=nehogy ne menjen már valami tönkre egy-két éven belül!). Az indítása is hótt mezei, már ami a teszgombot illeti: az bizony fémesen párhuzamos a szinkronbemenettel (a rajzot felleled a neten).

  Nem emléxem pontosan, hogy a szkóp mérővezetéke az indítóbemeneten lévő dióda anódján vagy katódján volt (ez még a nyélben van, ahonnan a fejig tíz centis drótok mennek még, innen az átindukálás+prell ideája!), de arra igen, hogy az impulzus pozitív volt, ami elvileg mindeggyé teszi az előbbi kérdésre adható választ (mert nyitó irányban van a dióda, azon keresztül húz földre az indítójel).

  Mivel a csodák mindig máskor, másfelé és mással esnek meg, talán érthető, hogy innentől kezdve ideges lettem. Mondjuk az sem túl biztató, hogy akármi adat a feszültségtűrésről a vakupapucs középső érintkezőjére vonatkozóan talán ha a vázak szervizkönyvében lehet specifikálva, tehát nem egy túlpublikált paraméter (a PC-kimenetre azért meg szokták adni), de az hiába lenne akár 20V, ha egy hasonló konstrukció ennek többszörösét sózza a nyakába a tesztgombbal való indításkor. Ami azért –lássuk be- nem életszerűtlen helyzet. Én nem nagyon bíznék a túlfesz védelmekben meg a söntkapacitásokban, mert nagyjából fogalmam sincs, mekkora energiája lehet a tüskének. A lavinajelenségek jellemzője, hogy megindításukhoz alig kell valami:(, bár a villanócsőnél pont ennek örülünk:)..

  A megoldás sztem: kétséges esetben messzire kerülni kell a vakupapucsot (ha van rá mód), vagy csinálni kell egy pl. optocsatolós illesztést (az ilyen korú vakukba bátrabban bele lehet bütykölni), szvsz ez utóbbi a teljesen korrekt eljárás... Más kérdés, kinek mennyit ér az egész.

  Ugyanakkor kétségtelenül igazat kell adjak abban, hogy ez így elég speciális helyzetnek tűnhet. Mivel azonban maga a talpfesz-kérdés is csak a már mohos típusok esetén merülhet fel, nem tartom elhallgathatónak, hogy bizony nem feltétlenül a kérdésünkre kapunk választ egy sima DC-méréssel – mármint hogy túléli-e majd a váz a kísérletező hajlamainkat.