Húsz évvel ezelőtt... Ajaj, akkoriban még akár két táskával is elindultam, ma már sokkal "megfontoltabb" vagyok:(.

  Egyebekben pedig egyet kell értsek. A kézből vakuzás eleve kompromisszum, akár direkt, akár indirekt módon történik, és a laposodás bizony éppen ebből fakad. Ezért lenne jó a slave vaku, de valóban egy olyan, ami automata, és nem valamilyen "előre mérek" TTL. Persze ahhoz kell egy szolgálatkész állvány is:). Igazából nem kell túlzásba vinni az óvatoskodást, mert adott körülmények között egy szimpla, manuálisra állított vaku -amit a fővaku (ha van...) esetleges mérővillanásait bekalkulálva indíthatunk- maximum két próba után optimálisra állítható mind a teljesítmény, mind a fény iránya szempontjából. Ámde ez már majdnem "műtermezés":(.

  Igazából egy vakuval gyakran nagyon nehéz megoldani, hogy ne virítson messziről, miként készült a kép. Az előbbi demó-fotómon csak látszólag van templombelső, valójában egy állatorvosi lovat mutat. Ha a szembefényekkel nem kellett volna számolni, ha a belső, csak díszítőelem-jellegű fényforrásokról elfeledkezhetnénk, ha a félreeső zugokat engedhetjük bebukni, ha az egyes berendezési elemek izgalmas részleteiről megfeledkezhetünk, ha és ha... Így viszont van szembefény, ami ugyan vakít, de meg nem világít semmit, van egy tetemes indirekt derítés és egy relatíve csekély direkt fény is, sajnos ugyanarról a vakuról - és ugyan látszik minden, kiégett rész is alig van, bebukott nincs is, de korcsolyázni lehet rajta, olyan laposka. Vagyis: ilyen problémára egy vaku, főleg kézből nem megoldás. Ha pedig kell másik is, akkor jön az agyalós-próbálkozós verzió, mert a méregdrága redszervakuk:) sem lennének sokkal jobban használhatók.

  Ja hát igen, több rendszervaku, ami master és slave is lehet, csoportokba szervezhetően, vázról vagy masterről beállíthatóan megoldja a problémát, igen jól hangzik - viszont sztem jobban jár a legtöbbünk, ha az árukat direkt, mégis felderítő módon az unokákra fordítjuk:).