Szia wjeans!

Köszönöm a befogadást, szeretnék hasznos tagja leni a csoportnak. Visszaolvasgattam, nem vagyunk valami sokan.
Gondolatom az van bőven, tapasztalatom nagyon kevés...
Olvastam a te történeted, de az enyém nem ennyire érdekes.
Az én történetem nem hosszú, rövid és eseménytelen, de azért leírom. Ahogy írtam, 24 éves fiú vagyok. Magamról annyit, hogy szüleimmel élek és 3 műszakos munkarendben dolgozom. Barátnőm nincs jelenleg, de emiatt nem vagyok elkeseredve.
Kisgyerek korom óta érdekelnek a ruhában fürdéssel kapcsolatos dolgok. Pontos dátumokat vagy életkort sajnos nem tudok mondani, hogy mikor vettem észre magamon, de azt hiszem ez velem van, mióta élek. Egyszer olvastam valahol, egy fétisekkel foglalkozó cikkben, hogy nagy hatással lehet az emberre, ha kiskorában történik vele valami trauma vagy nagy esemény, ami később kiválthatja belőle a normálistól eltérő dolgok szeretetét. Nagyon korai emlékem az, hogy még gyerekként egyszer belecsúsztam egy patakba, és tiszta víz lettem. Szüleim jól leszidtak érte, de lehetséges, hogy ez elindított bennem valamit. :) Ahogy cseperedtem, egyre jobban érdekelt a víz, és az, hogy mindenképp bele kell mennem felöltözve, de nem mertem. Úgy 13-14 éves voltam, amikor már vágytam a ruhában fürdés érzésére, de nagyon nehéz volt lebukás nélkül, kielégítően kiélvezni a dolgot. Panelházban laktunk, ami sajnos nagyon behatárolta a lehetőségeimet. Már nem emlékszem pontosan, mikor is történt az első igazi fürdésem ruhában, de arra sem, hogy akkor mi volt rajtam. Nagyon nehezen jutottam hozzá, de mint valami kábítószerre, vágytam rá. Eleinte csak zuhanyozgattam, de aztán megpróbáltam a kádas fürdést is. Sajnos az elázott ruhákat nagyon nehéz elrejtenem a mai napig. Nyáron még ha kiakasztom a teraszra, akkor pár óra alatt megszáradnak, de így most télen, nagyon nehezen száradnak. Régebben csöpögött a bojlerünk, és alatta tartottuk a szennyes ruhákat egy fonott kosárban, így volt mire fogni, hogy miért vizesek a ruhák. Viszonylag esemény és lebukás nélkül teltek így az évek, nyáron több, télen kevesebb fürdéssel. 17 voltam, és egy nap megcsináltatták szüleim a bojlert, többet utána már nem csöppent, és én ezt nem vettem észre, a vizes ruháimat újra belerejtettem a szennyesbe. Ez már gyanús volt a szüleimnek is. Észrevettem, hogy minden zuhanyzásom után édesanyám áttúrja a szennyest, mert valamit keresett. Akkor abba kellett hagynom egy hosszú időre, mert féltem a lebukástól. Mikor 18 voltam, akkor elköltöztünk onnét egy kertes házba. Itt már könnyebb a dolgom, már van hova elrejteni a ruhákat, és hogy más munkarendben dolgozom, mint ők, több lehetőségem van ruhában fürödni. Így állok jelenleg.

Eddig két lánynak mertem elmondani, hogy mit szeretet és mit szeretnék velük is csinálni. Sajnos az egyik lány csúnyán kinevetett, azt mondta, hogy én hülye és bolond vagyok. Nem sokkal ezután szétváltak útjaink, de nem ez miatt, voltak ennél már nagyobb bajok is. A másik lány nem tartott hülyének, még küldött is egy olyan képet, amiben egy rövid farmerban és egy pólóban ült a kerti medencéjükben, de vele nem sikerült semmi, mert pár hét múlva kiköltözött Hollandiába a rokonaihoz, és azóta nem találkoztunk. A kép egy ma is féltve őrzött kincsem. A lányokon kívül most beszélek erről először nyíltan, ezért lehet, hogy rideg a stílusom, ezért bocsánatot is kérek. Örülök, hogy itt nem kapok elutasítást amiért eltérek a normálistól. Nem olyan rég találtam meg ezt a fórumot, és csodálkoztam is, mikor visszaolvastam, hogy milyen régen megvan. Megörültem neki, de féltem írni, féltem, hogy visszautasítotok.

Remélem tetszett a történetem, még ha szegényes is. Kérdezzetek bátran, szívesen válaszolok a témában minden kérdésre!

Remélem egy kicsit fel fog éledni ez a fórum, mert nekem a ruhában fürdés az életem hatalmas része.