Ezt én is alá támasztom. Valóban úgy néz ki, hogy jót tesz az embernek, ha vannak időszakok, mikor nem eszünk. Nem tudom, de már az is jár a fejemben, mint említettem, hogy a napi egyetlen kajálás talán még célravezetőbb lenne – de ezt még nem kezdtem el.

Eddig meg vagyok elégedve azzal, ahogy csinálom már 13 éve.

De nálam a légzés van az első helyen, azzal lehet elérni a legnagyobb hatást – s ha nem jó, akkor a legnagyobb hanyatlást is. Ez is hogy mérésekkel, megfigyelésekkel igazolva van. A legtöbb energiához légzéssel jut az ember és a legtöbb (kb 70%) méreg meg salakanyag légzéssel távozik belőlünk (20% bőrön, 7% vizelettel és csak 3% széklettel). Ez mindenképp megsüvelegendő. Azt az előnyt, amit légzéssel tudok adni a szervezetemnek – azt igyekszem meg is adni neki. A 13 év tapasztalata segít ebben. Már nem hajtom magam annyira fizikailag (régebben valami 20 sportágat is űztem), de mozgok eleget ahhoz, hogy jól érezzem magam és a súlyom is maradjon a helyén.

Nálam a mozgás nagy része amolyan nagyon kevés energiát igémylő vibrációs légzéses technikák – vagy éppen nem légzéses, mikor visszatartom a levegőt. A vibráció nagyon megnöveli a keringést a testben – és ezáltal a testsúly csökkenése is sokkal kevesebb ráfordítással és energia leadásával is elérhető. Ekkor a test nagyon gyors de nagyon kicsi mozgásokat végez, olyan kicsi is lehet ez a mozgás, hogy észre se venni. Mint említettem, nálam a kemény fizikai edzés csak másodpercekben mérhető és azt is inkább levegővisszatartás mellett végzem. De az is bőven elég. Vagy két hete fel is állítottam magamnak egy új egyéni csúcsot – le tudtam menni egyetlen belégzéssel 184 lépést. Na ez majd 65 éves fejjel nem is rossz. Tehát nem kell agyba főbe futnom, hosszú percekig emelgetni súlyokat és megerőltető mozgásokat végezni – hogy meg legyen az erőm. A gerely pedig nagy erőt, ügyességet, rugalmasságot és gyorsaságot kíván – úgy néz ki, hogy ez is meg van, hisz még mindig felfelé ível a teljesítményem és helyből sokkal többet tudok, mint a korosztályom országos csúcsa.

A másik dolog meg a túlnyomásos légzés. Nagyobb nyomáson nagyon megnövekszik a sejtek oxigénfelvétele és máris több energiához jut az ember. Ezt az orvoslásban is használják (hiperbárkamra), csak nagyon drága, időigényes és nem is olyan veszélytelen – persze ez orvosi felügyelet mellett szinte elhanyagolható. De a testben lehet fokozni a nyomást elég drasztikusan is különböző technikákkal – de az ember erre csak fokozatosan vállalkozzon, sok sok gyakorlás után, nehogy valami gebaszt idézzen elő magában. Én ezt már hosszú éveken át praktizálom.

A légzésről van rengeteg irodalom, jómagam már vagy 8-9 könyvet is elovastam a témában, orvosok tollából is. A légzést a test legnagyobb izma (rekeszizom) segíti – csak az ember amúgy nem is érzi ezt az izmot – és így sokan szinte nem is használják. Ez hasonlóan fáradhatatlan izom, mint a szív. Ha az ember megtanulja irányítani, akkor úgymond nagyon kis energiával képes megmozgatni az egész testet.