359.

A félelmetes fantázia

 

Kritika: Bocs, de éppen beszélgetést kezdeményeztél azzal a nővel, aki éppen elsétált?

Én: Igen, miért?

Kritika: Wow, bénaság volt. Mennyire kínos.

Én: Oh, szóval láttad? Igen, bizony nem úgy ment ahogy reméltem.

Kritika: Megmondom. Bénaság volt. Te egy ilyen vesztes vagy.

Én: Wow, ez egy kicsit erős. Úgy tűnik felbosszantottalak ezzel.

Kritika: Nem, nem vagyok feldúlt. Csak bírállak azért, hogy mennyire kínosan viselkedtél.

Én: Nos, büszke vagyok rá, hogy megpróbáltam, és egy pillanatig egy kicsit kínos volt. Úgy gondolom ez az egyetlen módja hogy megtanuljam.

Kritika: Ja persze, de nem tudod megtanulni.

Én: Tényleg? Azt hallottam hogy meg tudom. Képes vagy beszélgetni egy idegennel egy kávézóban?

Kritika: (gyúnyolódva) Persze. Bárki képes rá akinek van agya.

Én: Nagyszerű! Tudsz nekem valamit mutatni? Szeretnék fejlődni.

Kritika: Nem. Egyátalán nem tudok. Nem hiszem, hogy jobb tudsz lenni. Te túlságosan is egy beteges vesztes vagy.

Én: Wow, úgy látom mérges vagy rám. Esetleg a barátnőd volt, vagy valami ilyesmi?