346.

Szembenézés az elutasítással

Kitettség alatti elkerülés

A kísérlet napja elérkezett, amikor Liza ebédszünetre ment egy kissé korán. Idegesen sétált az utcákon, keresve valakit akit megkérdezhet. Látott egy ősz hajú férfit, aki a kora hatvanas éveiben járhatott és elhatározta, hogy a tettek mezejére lép. Odasétált hozzá, és megszólította.

Liza: Öö, bocsásson meg.

Férfi: (megfordult és ránézett) Hogy? Mi?

Liza: Hello, bocsánat hogy zavarom. Aaa, ismer a, hát, egy jó éttermet a közelben? Ebédelni szeretnék valahol.

Férfi: Ebédelni? Lila gőzöm sincs.

Ezután megfordult, és sietősen elsétált a másik irányba. Liza tátva maradt szájjal nézett utána. Mi történt?

„Mi volt ez az egész?” – kérdezett mérgesen a következő óránkon.  „Azt hittem, ezeknek a kísérleteknek azt kellene megmutatniuk, hogy az emberek kedvesek és barátságosak. Csak abban erősített meg, amit mindig is tudtam az idegenekről. A kísérlet kudarcot vallott."