Írok magamról, mint egy új esettanulmány. Én biztos, hogy spéci eset vagyok. Esetemben lehet mondani, hogy többször is csúnyákat botlottam az életben de jelenleg a habok fölött vagyok, megszoktam a küzdeni akarást, a depresszió sem tántorít meg. Most nem a kudarcaimmal küzdök, hanem a "korábbi" életem következményeivel. Ilyen paranoid tünetek vannak rajtam: túlzottam lekötöttem az időm, túl sok a munkahelyi elvárás, túl sokat tudok a világról (de legalább egyre kevésbé foglalkoztat a „válság”). És természetesen szorongás (többféle): munkahelyi (amikor már ideges fejrántásom volt, és láttam, hogy egy kolléga is felvette az idegességet; akkor mondtam, most elég: minden eszközt bevetek a nyugalomért, mert most fogok szétcsúszni...). Van egy olyan is, hogy nőkkel szembeni szorongás. Vannak esetek amikor tudom, hogy könnyen megtalálnák a közös pontot, de valami hatalmas blokk visszatart, és ha több olyan ember van ott, megszólalni is nehezen megy. Sosem voltam képes udvarolni, és fizikai szinten is akaratlanul jelentkezik a levezetetlen stressz. Valahol az a tapasztalatlanság köszön vissza, hogy nem csevegtem kávéházakban lenge nőcskékkel, hogy megdöntsem őket (valahol ezt gondolom társadalmi elvárásnak, hogy fiatalon ott kell lenni, és fűzni a barátnőket. és még el is fogadnám, csak meg kellett tanulnom, hogy ez nem én vagyok. nagyon nem jött össze, és nincsenek véletlenek. de ha jelentőségét érzitek leírom: voltam már nővel "úgy", nem volt ilyen irányú gát bennem).

Nőkkel szeretnék ismerkedni, de a sors iróniája, hogy ahogy befejeztem az iskolákat eltűntek a nőtársak (az utóbbi években 2-3 eset volt, hogy egyáltalán beszélgetés szintig eljutottunk). Jópár évvel ezelőtt már úgy voltam, hogy barátokra nincs szükségem. És tényleg vagyok annyira introvertált, hogy jobban érzem magam társaságba járás nélkül. Egyszerűen olyan állapotban van az idegrendszerem, hogy egy átlagos zrikálás rossz reakciókat vált ki belőlem.  

Gyógyszert nem szedek (csak a természetes, a magam által kontrollálható módszereket fogadom el). Összességében már egy hosszabb tapasztalat áll amögött, hogy a bor jó hatással van rám (a rövidital is ilyen volt egy ideig, de beláttam, hogy nem tudom kontrolálni, és ma már inkább mások hívnak meg egy felesre. Lerí rólam, hogy ilyenkor lelazul az idegrendszerem).

Valahol amit leírok, pusztán tükre a társadalommal való viszonyomnak. Én annak örülnék, hogyha kicsit jobban érteném a szorongás gyökerét. Központi kérdés lett.