Igen. Pontosan ùgy gondolom, ahogy az elsõ hàrom sorodban ìrod. Van sajnos szemèlyes tapasztalatom is ( ismerõs ). Vilàg èletèben csapongò èletet èlt, mentàlisan szinte zseni volt, magànèletileg felületes. Ez mèg az àtkosban volt, ès ugye a vège felè màr voltak elèg nagy különbsègek, anyagi tèren. Hiàba volt àtlag feletti agyilag,

a hentes haverja a ttìzszeresèt megkereste, ès ugye jöttek a pia meg a p na a pènzes maszek haverokkal, de gondolom, hogy frusztràlta az anyagi különbsèg, nem az szàmìtott, hàny nyelven beszèl, kèt diploma, hanem, ki tudja fizetni az èjszakàkat, ebben alulmaradt. Èvekig ez nem mehetett büntetlenül, A 40-es èvei elejèn megroppant,

kòrhàz, dili osztàly, kritikàtlan viselkedès majd depi. Bipolàris drpressziò lett a DG.

Lithium kezelès volt akkor erre. Eleinte szèpen betartotta, aztàn volt, hogy ràpiàlt, a lènyeg, hogy 10 èv mùlva telhesen szètesett, csalàdja is. Nem tudott kijönni belõle, Aztàn, jõtt a rendszervàltàs, nyugdìjas lett.

Kèsõbb, kicsit normalizàlòdott a helyzete, de agyilag kezdett leèpülni, (   vagy a fiatalkori èletmòdja, vagy egy màsik neurològiai betegsèg miatt,), majd teljesen leèpülve halt meg.

:( Lènyeg a lènyeg, nem tudott kijönni belõle, mire megnyugodott màr kèsõ volt.

Bàr, mindig büszkèn magyaràzta, hogy õ kèt vègèn ègeti a gyertyàt... :(