Egyszer próbáltuk betartani a 2 (!!!) óra szünetet két etetés között, amikor a legnagyobb lányom éhes volt. Akkor volt kb. 2 hónapos. Vörös fejjel üvöltött. Azt gondoltam, ennél már a hasfájás is jobb - és láss csodát, ha sűrűn etettem, nem volt hasfájós. Az első lányom amúgy UFO volt, 6 hetes korától átaludta az éjszakát. Most is brutál mélyen alszik, 10 évesen. Tényleg, felkelteni is egy művészet, ha nem magától ébred :) Egyébként nem evett egész nap, csak kb. 8-9szer, aztán 3 hónapos korától már csak hatszor, de este besűrítette. 

A második gyereknél már az órát sem néztem, hogy mennyivel NEM tartom be az időket. Ő sem volt egy tankönyvi baba. 10 hónapos koráig pl. csak szopott. Én kétnaponta szorgalmasan megpróbáltam megetetni valami pempővel, ő kiköpte. K vitamint kapott, meg D-t, én aggódtam, ő hízott. Aztán 10 hónapos korában rájött, milyen jó móka a kaja. Azóta is ínyenc:) Éjszaka beállt 3 órára a szünet, szerintem egy csomónál már fel sem ébredtem rendesen.

A harmadiknál meg volt egy nap (növekedési ugrásnál), amikor megszámoltam, hányszor szopott aznap. Huszonkétszer. Hu-szon-két-szer :) Na, erre mit mondott volna a családod és a doktornéni? (a mienk azt mondta, hogy tök jól néz ki ez a gyerek :) ) Ugyanő ma is ipari mennyiséget eszik. (nem, nem kövér. ipari mennyiséget is mozog :)