Nem arra gondoltam, hogy olyan filmen próbázz, amin értékes felvételek vannak, hanem egy játszóson. Kazettabontásra egy sörnyitót használok, úgy 200 éve ugyanazt a legegyszerűbb kétdimenziós olcsó izét, amit utánad vágnak bármelyik ócsóbótban. 

A kisfilmet nagyon könnyű befűzni. Ha a gép nem húzza be a kazettába visszacsévéléskor a film végét, akkor vágd le a "fülét", kerekítsd le a sarkait, vagy spitzben csípd le, a lényeg, hogy ne akadjon az orsó keresztbordáiba. Ha behúzta a gép, vagy a gazdája, akkor miután szétbarmoltad a kazettát, a filmet tépd le az orsóról, és azzal a végével fűzd be, az a vége könnyen becsúszik.  

A levágott filmvéget ne dobd el, hanem, amikor elkezdesz fixálni, egy kis edényben ezt a darabkát is fixáld ki, csak úgy a világosban. Nézd meg mennyi idő alatt tisztul ki, és annak a duplája múlva fejezd be a fixálást az éles filmeden. Ezt egyszerre érdemes végezni a tényleges fixálással, időt spórolsz vele. Egyébként ezt nevezi B31 kartács aktív fixálásnak, kétségtelenül hangzatos...

Ha Rollei filmed van, azt ne próbáld letépni a felcsévélőorsóról, nem fog menni, bitang erős, azt vágni kell. A Kodak ragasztva van, el kell tépni a szalagot a setétben. A többinél a filmet kell elszakítani, azok hagyják magukat.