Sziasztok lányok!
Ma vagyunk 3 hét+ 2 naposak, és most jutottam el oda, hogy picit megnyugodtam, kezd beállni a napirend,és van 2 etetés közt pici szabadidőm. Többnyire persze próbálok pihenni, aludni, meg a háztartással foglalkozni, patikába, boltba, piacra szaladok, Kihasználva hogy vannak még nagymamák, de lassan át kell állnom az önálló üzemmódra, de már egyre kevésbé tűnik lehetetlennek.Minden anya előtt le  kalappal, őszintén mondom nem tudtam, mire vállalkozom, az elő 2 hét nagyon kemény volt, pedig anya itt volt 24 órában.A kórházból császármetszés ide vagy oda- 72 óra múlva kidobtak, kimerülten, fájdalmakkal, gyengén jöttünk haza, erre jött 4.nap éjszaka a tejbelövellés, ödémásodással, uh az éjszakát hideg meleg borogatással, masszirozással és fejéssel töltöttük. Őszintén, a munkahelyi legkeményebb napok is eltörpültek  emellett, anyukám előtt le a kalappal hogy elviselt. Nagy segítségemre volt a kórházi szoptatási védőnő,ő tanitott szoptatni a kórházban, és a kritikus éjszaka is őt hivtam fel. .A következő 2 nap ő kezelt a kórház gépi fejővel a klinikán, igy jöttem rendbe. A segítsége és kitartásomnak köszönhetően a 2. hét közepétől csak anyatejet eszik Domi, részben szopizik, részben cumisüvegből, ami nagy eredmény,de rengeteg időmet viszi el.A szülésről annyit, hogy rosszul ékelődött be a baba feje a medencémbe, ezért nem jött lejjebb a baba, és hiába fektettek be és kaptam mindenféle tágítót, meg voltak folyamatos fájások, nem tudott természetes úton megszületni. 2szer leesett a szivverése vajúdás közben, így a doki a császár mellett döntött, akkor döbbenve le, hogy mekkora baba. Előtte nap még 3200 gramra becsülték....Az önálló szobát sikerült a kórházban elintézni, de az sok volt, hogy 24 óra múlva amint lekerültem a postoperatív osztályról, nekem kellet ellátni a babát, csak 12 és 05 közt vitték el. pelenkáztam, próbáltam szoptatni,tologattam ki mérni, tápszert kérni,  mindezt úgy hogy alig éltem, felülni is csak hevederrel tudtam...Pihenni, aludni nemigen hagytak, mindig jött valaki a szobába zavarni, uh mire hazamehettünk, kialvatlan, kimerült állapotban voltam, az utolsó csepp a pohárban az volt hogy kiderült, 10 napig magam kell injekcióznom, nekem, akinek tűfóbiája van Kivertem a balhét, így esténként a párom hordott vissza a kórházba szurira,ez sem volt egyszerű tortúra. nem tudom, ezek a dolgok miért nincsenek benne a kismamakönyvekben, legalább lélekben fel tudna az ember rá készülni.
Nem tudom,a többiek meg tudnak  e erősíteni, de azoknak, akik nem ösztönös, ősanya tipusok, nagy változás ez az életmód, és az elejére, amig magad is ápolásra szorulsz, és azt sem tudod, hogyan nyúlj a babához, és minden sirasra görcsbe rándul a gyomrod, sziszegsz a szoptatáskor, és fellélegzel ha vége van, a túlélést jelenti ha van segítséged, olyan aki a mélypontokon is elvisel. Anyukámat 2 hét után most pár napra anyósom váltotta,jövő héttől pedig majd csak 1-2 napra jön valaki, ha valamit intézi kell mennem.
Most mennem kel, majd jelentkezem még, addig is írjatok, kivel mi újság, Gina neked pedig kitartást a kórházi napokhoz! Elnézést hogy nem látogattalak meg, de a fentiekből láthatod, hogy nem a felhőtlen napok közé tartozott az a pár nap....