Most derült ki számomra, hogy az éber kómával kapcsolatban írt 794-es számú hozzászólásom súlyos tévedéseket tartalmaz. Ne is olvassátok újra, legszívesebben törölném, de nem tudom.

Az étertest egyértelműen jelen van és működik a testben éber kómában is, hiszen ezt bizonyítja az életfolyamatok (szívverés, lélegzés stb.) jelenléte a test egészében. Némiképp hasonló a lénytagok viszonya, mint alvásnál. Annyiban hasonló, hogy az asztráltest és én a test anyagcsere-végtagrendszerében, valamint a ritmikus- és keringési rendszerben benne van ilyenkor is, mint alvás esetén, de a felső részben, az idegrendszerben, főként a fejben nincs jelen. Éber kómában ez a "nincs jelen" kifejezés nem teljesen érvényes, mégpedig a következőek szerint. Az én és asztráltest a fizikai test felső felében, de különösen a fejben alapvetően nincsen benne. Próbál benne lenni, és ennek jelei mutatkozhatnak némi dünnyögés vagy ujjmozdulat, vagy a látogatók szemmel való követése által stb. Ez különbség a mélyalváshoz képest.

Az én persze éber tudatilag jelen van testen kívül, de  a testben, azaz a központi idegrendszerben, agyban is csak nagyon kis mértékben, de ennek alig vannak jelei az egészséges éber életben jellemző tudati-lelki kifejeződésekhez képest.

A kómás testének merevségét, bénultságát az okozza, hogy az én fizikai testtel való normális esetben laza kapcsolata megváltozott. Az én már nem képes laza kapcsolatban mozogni a fizikai  testben, sőt, ki-be hullámozva, hanem kénytelen a test alsó és középső, egészen pontosan anyagcsere-végtagrendszerébe, valamint ritmikus- és keringési rendszerébe túlságosan belenyomódva, és ezáltal beleragadva élni. Olyan a kómás a kórházi ágyban, mint akinek fizikai és éterteste fekszik, az énje és vele az asztrálteste viszont szinte ül. Az asztráltest, de főleg az én a fizikai test alsó részeihez túl szorosan, mereven kapcsolódik, miközben felül, ahol a gondolkodás és érzékelés működése is biztosított volna fizikailag, nem tudja használni. Miért? Mert vagy olyannyira sérült, hogy használhatatlan, vagy a test felső részén testből kilógó (ülő) én egyelőre nem képes testen kívüli állapotából testbe lépni laza módon az átélt sokk miatt, ami a kómát okozta. Akinél a sérülés nagyon súlyos, annál a normális éber tudati élet a fizikai testbe már nem valószínű, hogy visszatér, viszont annál, akinél nincs vagy alig van sérülés, az egyensúlytalan helyzet idővel helyreállhat és a kómás ember visszanyeri korábbi éberségét.