A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy irányelveiből idézve is látható szabadságközpontúság:

„Jó hírű szabad férfiak egyesülése tekintet nélkül azok hitére, nemzeti hovatartozására, fajara, vagy politikai pártállására, akik egymást testvéreknek tekintik, és kötelességének érzik, hogy embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek” 5

Mivel a szabadságot elsőrendű szempontnak tekinti, a dogmatizmust elutasítja és az egyetemességet, mint alapvető elvet teszi a magáévá, egyetlen tagjának sem engedi meg a vitát vagy nézeteinek kifejtését vallási, vagy partpolitikai kérdésekben sem a Páholyban, sem másutt.

Minden tag kötelezettséget vállal arra, hogy engedelmeskedik azon ország törvényeinek, amelyben tartózkodik, vagy amelyik számára védelmet biztosít. A magyar szabadkőműves kötelessége ezen felül hazája szabadságának és függetlenségének védelme, valamint az, hogy legjobb tehetsége szerint járuljon hozzá a béke fenntartásához.

Mivel a szabadkőművesség mar a XVIII. századtól kezdve ugyanazon értékrend alapján működik, túlélve rendszereket, betiltásokat, ez csakis a szabadságelvűségnek köszönhetően maradhatott fenn és működhet napjainkban is; mások elfogadása, saját magunk építése erkölcsileg és szellemileg egyaránt. Hiszem, hogy ez az eszme az igaz utat keresi, mások megbántása, lerombolása, leigázása nélkül. Ez az eszmeiség visz minket egy jobb és bölcsebb világ felé, és mutat egy jó irányt a jövő nemzedéknek, ahol békében, egymás elfogadásával tudunk együtt élni.