Amit a „szerkesztőkről” írsz, bizony nagyon igaz! És az még a jobbik eset, ha csak az elütéseket, helytelen elválasztásokat pécézik ki. Mert nemegyszer megesik, hogy a jót rosszra „javítják”. A praxisomban az is előfordult, hogy egy viszonylag ismert, Mészöly Dezső fordította Shakespeare-idézetbe belejavított a műveletlen szerkesztő! S az is nagy baj, hogy deformált pesti fülükkel, nyelvükkel nem ismerik, nem érzékelik a színes, népiesebb kifejezéseket, s előszeretettel lapos, elcsépelt megoldásokkal közhelyesítik őket. Magam is gyakran visszasírom a kádári idők rátermett, nagy műveltségű szerkesztőit!

Amit viszont a pasas és társai kárhoztatásáról írsz, azt végképp nem értem. Remélem, nem a srácok szó kopogóan monoton ismételgetését tartod üdvözítőnek. A felsorolt szinonimák mindegyike jó, csak kellően megválasztva, megfelelő helyen kell tudni alkalmazni őket. Különben is: „Ne a szavak egérfarkába kapaszkodjunk!” ‒ mint már Arany János is megmondta.