Az állomásunk a mostani budapesti összeröffenésen debütált. Fogalmam sincs a sínfeszültségről, rohammunkában készültünk el. Kapcsolóüzemű laptop-táppal és Digitools-erősítőkkel működtünk.

Egy házikészítésű Piroska akadt el rendszeresen az asztalunkon: ha gyorsított, egy idő után megállt; csak a lámpái világítottak; félre kellett billenteni, majd vissza a sínre. Leginkább túlmelegedésre utaló jelek, de fogalmam sincs, milyen dekóder lehetett benne. Ezen kívül megfordult vagy 50 gép az állomáson (naponta váltottunk korszakot, emiatt cserélődött a gördülőállomány), egyikkel sem volt ilyen jellegű probléma.

Mechanikus problémák viszont előfordultak, leginkább (szinte kizárólag) a házi készítésű járművekkel, amelyek vitrinben jól mutatnak, de – és tudom, hogy ez picit nagyképűen hangzik – napokon át vasútüzemet lebonyolítani velük kínszenvedés.

Na meg néha a készítőikkel/tulajdonosokkal is, akik ugyancsak nehezen értik meg, hogy egy Fremo-találkozó a vasútüzem közös működtetéséről szól, és nem az ő modelljeik bemutatására és parádéztatására jött létre (és itt most azért mertem megengedni magamnak a picit kritikus hangvételt, mert nem vagyok egy egyesület tagja sem, kívülállóként szemléltem az eseményeket).