Sziasztok!

 

Elég régen visszajöttem ugyan a mesés Lengyelországból, de egy dupla költözés, tanulmányok írása, lengyeltanulás és némi egyéb elfoglaltság miatt csak most tudom megosztani Veletek élményeimet. Remélem nem bánjátok, hogy beszámolóm egy kicsit hosszúra sikerült, ennek oka az, hogy egy kerek hét alatt elég sok dolgot láttunk (és még mennyi minden kimarad így is!!!), valamint hogy Lengyelországról regéket lehetne költeni egy ott eltöltött nap után is. Na de csapjunk a lecsóba!

 

Először is meg kell említeni, hogy az időjárás igencsak marasztalni akart minket, ugyanis kifelé menet olyan köd volt egészen Miskolcig, hogy szegény Wartburgunkkal alig mertünk gyorsabban hajtani 60 km/óránál. Ez persze nem is tűnik nagy gondnak, de mivel az útnak ez az egyetlen olyan szakasza (a Krakkó előtti gyorsforgalmi útig), ahol nem csak elvileg, de gyakorlatilag is  lehetne 90 km/h-val hasítani, így már utazásunk elején komoly időveszteséget szedtünk fel. Még szerencse, hogy előrelátóan hamarabb indultunk. A képeken nem csak a köd látszik, de az azt kísérő jeges szitálás és a szembejövők által felvert permet eredménye is: a kocsira fagyott jég.

   

 

Miután a kis (nagyon szeretett) Wartburgunk leküzdötte a Kárpártok szlovákiai szerpentinjeit (elég szomorú kinézetű, "elbarnult" falvakat maga után hagyva) elénk tárult a Tátra minden szépsége. :) A képeken még a szlovák oldal látszik, amelynek a látványosságát nyáron nagyban csökkenti, hogy pár éve egy erdőtűz felperzselte rajta az idősebb fákat, de télen nagyon megkapó látvány így is. Ja és ezúttal is üzenem a szocialista autókat lenéző embereknek (bár talán itt nincs is ilyen), hogy ezek is jó autók, jó kezekben megbízhatóak is, és viszonylag kényelmesnek is mondhatóak, szóval ezt a nagyobbnak mondható távot (és az egész kirándulást is) bármiféle hiba és kényelmetlenség nélkül tettük meg a 33 éves, gyári állapotú autóval. A következő egy Polski Fiat 125-ös kellene hogy legyen (ez még bizonytalan), valamint egy wrocławi út (ez már biztos).

    

 

Zakopanéba érve a lengyel-magyar barátság velünk élő mivoltát tapasztalhattuk meg. A parkolóőr, akinél már korábban is legalább tucatnyi alkalommal ingyen parkoltam (csak mert magyar vagyok és tetszett neki a piros Wartburg), ezúttal is felismert minket és már messziről integetett. Kedvességét most azonban nem hagytuk viszonzatlanul: jó magyar (egri) bort ajándékoztunk neki. Először nem tudta mire vélni a dolgot, aztán szinte könnyekig hatódott, majd alig bírt minket elengedni. Vele még ilyen soha nem történt, mondta, de valójában én is ugyanezt gondoltam, amikor először ingyen parkoltam nála, csak mert magyar vagyok! (Isten áldjon minden lengyel-magyar barátságot ápoló embert, akár magyar, akár lengyel!)

 

 

Krakkóban a szállás elfoglalása után másnap első dolgunk volt a kis Wartburgot alaposan lecsutakolni. Nagyon féltettük ugyanis a hótól, jégtől, sőt még ennél is inkább az útra szórt sótól. Elindulás előtt még "házilag" itt-ott ki is javítottuk az alvázvédelmet rajta, ahol kellett, csak nehogy baja legyen. A szerencse és az időjárás azonban nekünk kedvezett: az egy hét alatt végig tavaszias, meleg és száraz idő következett, így a kocsit sem kellett annyira félteni. (Itt jegyzem meg, hogy aki télen Lengyelországba megy, legyen felkészülve arra, hogy a szlovákiai utakat, és a tátrai lengyel utak egy részét is kavicsokkal szórják tele, gondolom az összefüggő jégréteg kialakulása ellen - ez sokkal rosszabb a sónál, egy szembejövő kamion által felvert kavics akár a szélvédőt is megrepesztheti. Ja és még egy dolog: a szlovákok télen kötelező tartozéknak tekintik a hóláncot!)

   

 

Voltunk a kis Wartburggal többfelé, Dobczycében, Újszandecen, valamint Częstochowában  is, mindenkinek ajánlom ezeket az úti célokat, mert nagyon szépek. Utóbbi különösen fontos, lévén Lengyelország legszentebb helye. Ez eddig a legészakibb hely, ahová Wartburggal eljutottunk, remélhetőleg ez hamarosan változni fog. :) Szintén szívből ajánlom mindenkinek, hogy ezeket az utakat régi autóval tegye meg, mert így sokszoros élményhez fog jutni. Minket például nagyon sok helyen megállítottak, megcsodálták az autót, menet közben integettek, fotóztak, nagy élmény volt. Ebben persze a hátsó ablakba erősített lengyel zászló is közrejátszhatott, de mindenesetre enélkül is nagy élmény "oldtimerrel" túrázni.

        

 

Varsóba is eljutottunk, ahol szintén sok érdekes lengyel és nem lengyel régi járművet láttam, de nyilván nem ez volt a prioritás: a városközpont modern és nagyvárosias, az óváros csodálatos, az emberek pedig itt is nagyon kedvesek. Külön megemlíteném a Varsói Geológiai Intézet múzeumát, ahol a biztonsági őr szintén csak azért, mert magyarok vagyunk, elkísért minket az intézet kutatóknak fenntartott ebédlőjébe, hogy együnk ott. :) (Ilyen kedves történetekből Dunát lehetne rekeszteni, többek közt egy közlekedési bírságot is megúsztunk - szégyen, de becsúszott volna.) Szóval a varsói képek:

 

 

Néhány kép egyéb járművekről, amelyeket máshol fotóztam:

 

 

És végül, zárásként szeretnék mindenkit arra buzdítani (bár talán nem is kell), hogy tegyen látogatást Lengyelországba! Mi kiszámoltuk, és nekünk innen Debrecenből jobban megérte, mint ugyanennyi napra lemenni a Balatonra!!! Olcsó szállás (Zakopanéban kb. 2500-3000 ft/fő/éj körül elég igényeset lehet már találni), jó kaja (aki próbálta, annak nem kell mondani, aki nem, az még úgysem tudja), gyönyörűűűű lányok (ez tényleg így van!!), kedves emberek, keresztény-nemzeti szellemiség (ez sok helyen megfigyelhető), ingyenesen látogatható múzeumok (majdnem minden múzeumnak van ingyenes napja, pl. a krakkói mérnöki múzeumnak vagy a krakkói repülőmúzeumnak is), olcsóság (368-378 forintos benzin!!!). Mi imádjuk ezt  helyet, és az ott élő barátainkat, akikre testvérekként tekintünk. :) Szó szerint honvágyam van, ahogy ezeket a sorokat írom, pedig nem vagyok idegenszívű. :)

 

Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát!!