"KEB és Ambros sem híve annak, hogy magából kivetkőzve üvölt. Néha a jó szó mindennél többet ér. "

 

Hogy KEB és Ambros pontosan miért jó edzők, azt én nem tudom megállapítani. Csak a végeredményt látom; az általuk vezetett csapatok fantáziadús, látványos és eredményes kézilabdát játszanak a vezetésükkel!

 

Nem vagyok ETO ügyben részrehajlással vádolható, mivel örök fradista vagyok és maradok, de  Görbe példája a legnyilvánvalóbb. KEB  odaérkeztével gyökeresen megváltozott a játéka és egyértelműen korunk kimagaslóan legkreatívabb irányítójává vált. A győriek játéka szemet gyönyörködtető, közönségcsalogató, a kívülálló számára is igazi sportélmény. Ami , szerintem, kizárólag a két külhoni edző munkájának köszönhető.

 

Hogy mi az, amit másként csinálnak? Nem tudom. De az biztos, hogy számomra az ETO és a KEB vezette  női válogatott játéka az etalon. Hogy vannak nekik is rosszabb meccseik? Hát persze. És még lesznek is.  De ezek a csapatok játszanak! A szó valódi értelmében!

 

Tisztelem a küzdőket! De azokat sajnálom, akik csak harcolni tudnak, mert egyéb képességeik igencsak szerények. Lássuk be, ezen az eb-n láttunk a mienkkel 6 pocsék, izzadságszagú, színvonaltalan  meccset. Heroikus küzdelmet.

Hogy azért bejutottunk és a tisztes 8. helyen végeztünk?  Lehetséges, nem vitatom.

De ha ma azt mondjuk, hogy jól játszott a csapat, akkor holnap a még szarabbra is ugyanezt fogjuk mondani és a végén leküzdjük magunkat a labdarúgásunk szintjére. Merthogy az is szerethető csapat.

 

Mert a szarfényesítésnek haladó hagyományai vannak nálunk. Emlékezzünk csak mezeigyuribácsira, meg a hatosra. Én onnan datálom a lejtőt. Mert annak a szakembernek  a Bvasutas másodosztályú csapatánál volt a helye. Képességei arra predesztinálták. Csak hát  kiemelték. Vesztünkre.