Akkor mire gondoltál?

Az általad vázolt személytelenség igazából mindenhol megvan, kicsiben és nagyban is. Az agyad is nap, mint nap felesleges információk tömkelegét (amiket az érzékszervek közvetítenek) szűri ki, különben beleőrülnél szimplán a létezésbe.

Az egyetemi személytelenség ha belegondolsz a hátterébe, megbocsájtható. Már csak azért is, mert pont a Waldorfosok mondják, hogy legyünk toleránsak, stb, akkor miért baj, ha valaki nem olyan nyitott a hallgatóival, mint mások? Aki egyetemi kutatói pályafutásra vágyik, annak benne van a munkaköri leírásában, hogy rangjának megfelelő színvonalú kurzuson és heti X óraszámban tanítania kell. Ehhez viszont semmilyen pedagógiai képzést nem kapnak, lehet zárkózott személyiségek, nem várok el bensőséges vizsgakörülményeket :D