Az odacsukás-gátló egyik fele, az élgumis védelem alkatrésze. Az ajtó élén levő gumiprofil zárt, légköri nyomású levegőt tartalmaz. Amennyiben valami a záródó ajtószárnyak közé szorol, az a gumit megnyomja, a profil űrtartalma csökkeni fog, míg a benne levő levegő nyomása hirtelen megnő. Ez a vezeték (légvezeték) a léghengebura mögötti nyomás(hullám)érzékelőhöz megy, amely ilyen esetben működteti a nyitó légszelepet, és az ajtó visszanyit. Annak megelőzésére, hogy a két ajtószárny "saját magát lássa" (amikor egymásra összezárnak), és ezzel hamis visszanyitás legyen, a csaknem teljesen zárt helyzet elérésekor szögjeladók lekapcsolják ezt az érzékelőt. Szabvány határozza meg, hogy mekkora tárgyat kell még a záródó szárnyaknak érzékelni, annál kisebb átmérőjű akadály esetén nem működik a rendszer - mivel akkor már lekapcsolt a szöghelyzet-jeladó.

Van még (illetve szokott lenni) másik része is a védelemnek, az magában az ajtóműködtető légdugattyúban van, és a hirtelen nyomáshullám-változást, a levegő torlódást érzékeli. Olyan ajtóelakadás esetén lép működésbe, és nyitja vissza az ajtót, ami nem nyomja meg az élgumit, de akadályozza az ajtó becsukását, pl. egy ottfelejtett láb vagy táska. Erőhatárolásnak is nevezik, és sok esetben nyitáskor is működik; ebben az esetben viszont nem visszazár, hanem az ajtót abban a helyzetben megállítja, ahol a "hiba" keletkezett. Bár ezt inkább elektromos működtetésű ajtóknál alkalmazzák, de a műszaki lehetőség megvan a levegős ajtóknál is.