meg hogy tudatlanságból vagy fanatizmusból  küldik a waldorfba... ez nyilván nincs így, és nyilván szarul esik, ha adott nagymama ezt gondolja mondjuk a szülőkről, hogy messzebb ne menjek.

      Nem szeretek senkit kibeszélni/rémhírekkel riogatni, ezért nem is írtam eddig le, de van azért, hogy így van (mármint hogy lehet fanatizmus és tudatlanság is bennünk). A Waldorf-óvónő, akinek segítettem, és aki nagyon rendes, helyes és mindenféleképp ügyes családanya és végzett óvónő volt, szóval ő meg volt róla győződve, nem is tudom, hogy mondjam ...., , hogy az egyik kislány, akivel nagyon fasírtban voltak, ... hogy az előző életükben biztos az ellensége volt, és most azért bánik vele ilyen "gonoszul" (?!).

      Nyilván az ismerősöm az átlagnál fogékonyabb volt az ezotériára, de erre rá is erősíthettek bizonyos Waldorfos alapelvek, mint pl. "inkarnációs segítséget nyújtson a gyermeknek" a Waldorf-pedagógus. Vagy, ami köztudott, és a Pukánszky-féle Neveléstörténetben is elolvashatja bárki, hogy a gyermeknek a második hét évben az étertestét fejlesztjük, aztán a harmadikban az asztráltestét.

     Nincs ezzel gond, ha valaki hisz ebben, de nyilván akkor föl kell tudja dolgozni azt, hogy pl. -Ha ez a gyerek most pofán vágott (képletesen), és akkor most csak visszakaptam azt, amit adtam neki, ... akkor most ezért nem kell megutálnom, hanem dolgoznom kell rajta, hogy harmonikus legyen a kapcsolatunk stb.- és ilyesmit kellett volna mondanom az ismerősömnek, csak sajnos később jutott eszembe ez a frappáns válasz. És különben se mertem volna megmondani neki, hogy én nem hiszek annyira mélyen ezekben a dolgokban, mint ő. Akkor most rossz Waldorfos lennék ezmiatt?

       (Vagy a Pesthidegkúti suli honlapján van egy cikk Sz. Anikótól, amiben Jézusról és Krisztusról ír egy csomót, nem pedig Jézus Krisztusról. Azt tudom, hogy a hölgy régebben ebben a suliban a szabad keresztény vallásoktatást tanította, ami biztos érdekes tantárgy, de vajon mennyiben keresztény? Én nemrég fedeztem föl az interneten (bár már előbb is utánanézhettem volna), és igencsak meg is lepődtem, hogy a hagyományos keresztény felekezeteknek nincs túl jó véleménye a Waldorfról, pláne az antropozófiáról. Nem a béna híresztelésekre gondolok. Pl. Lothar Gassmann értekezéseit értelmesnek tartom ebben a témában.)