Nekem erről az jut eszembe, hogy amikor a gyerekeim waldorf oviba kezdtek el járni, akkor - és azóta is - mindenki, anyukám, nagynéném, testvérem, barátaim nagy része hülyének nézett. Mindent, ami waldorfos, fikáztak. És bár tiszta, hogy mit tartok értékesnek, hasznosnak, mit károsnak, vagy kerülendőnek a gyerekeim életében, és biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem az ovit illetően is, mégis baromira rosszul esik, hogy ők kinevetnek/furcsálkodnak/értetlenkednek/mérgesek is rám, hogy elbaltázom a gyerekeim életét. Nagyon szeretném, ha nem így gondolnák. És minden módon próbáltam magyarázni, mesélni, bizonygatni, hogy mennyire nem jól látják, és hogy kvázi "ismerjék el" a waldorf pedagógia létjogosultságát, vagy legalább engedjék közelebb magukhoz. Na, ez nemigen sikerült. És szépen lassan le is tettem róla mostanra. Szomorúan. De el tudom képzelni, hogy az, aki ezt a posztot kirakta, még mindig próbál - a kétkedők, kritkikusok által jól érthető módon, azaz mondjuk számokkal, jegyekkel - "bizonyítani", még ha maga nem is tartja fontosnak ezeket a jegyeket.

Nem tudom, ez így érthető-e... szóval attól, mert valakinek az osztályzás nem fontos, az még fontos lehet, hogy meggyőzzön valakit arról, ha kell, ilyen faramuci módon, hogy az adott iskola jó. És azt is tök természetesnek gondolom, hogyha valaki már sokat győzködte a kritikusait, akkor van benne egy kis dacosság is, hogy na tessék, látjátok, ez nektek a fontos? hát ilyet is tudunk, még ha nekünk nem is a jegy a lényeg... 

Persze biztos van elegánsabb megoldás is, meg leszarni is lehet az egészet, de hát emberek vagyunk, na:)