Steinernek mint tanítónak úgy kellett fellépnie, hogy az adott kor meghatározó szellemi áramlatába kapcsolódjon be - ez volt a teozófia. Annyit érdemes tisztázni, hogy Steiner mindig a saját útját járta a teozófiai társaságon belül is, tehát a német frakció -amit ő vezetett- alapvetően más kellett, hogy legyen, mint a többi. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a korai teozófia hordozta a krisztus-impulzust és csak később "üresedett ki", amikor a hülyeség tért hódított a társaságon belül (Krishnamurti ügy, Leadbeater botrányai, "a mester levelei", stb). Steiner rengeteg erőfeszítést tett, hogy a teozófiát valahogy visszaterelje a helyes irányba. Például amikor kirobbant a Leadbeater-ügy, akkor Steiner volt az egyedüli, aki az elhatárolódás és felháborodás helyett inkább előadásokat tartott arról, hogy milyen kontrollálhatatlan erők ébredhetnek fel az emberben amikor felkészületlenül kezd bele a "csakrák" nyitogatásába.

Ha jól tévedek, akkor az utolsó csepp a pohárban a Krishnamurti ügy volt, amikor Steiner végleg szakított a teozófiai társasággal. Egyébként ehhez a lépéshez később, 1933-ban maga Krishnamurti is csatlakozott, amikor bejelentette a teozófiai társaságnak, hogy "Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem" és feloszlatta azt...