Az Ikarusokat szinte fillérekből fent lehetett tartani. Egy felújítás sem volt túl nagy költség. Vázcsere is megoldható volt.

Manapság ez már nem így megy. Drága, bonyolult elektronika kerül szinte minden buszba. Az alacsonypadló miatt rengetek indokolatlan kompromisszumot kell kötni, így a váz sem mindig kapja meg a megfelelő merevítést (lásd a 412-eseket).

A Credo pedig a mai buszok roburja. Full fapad, full igénytelenség. Túl sok kompromisszum, ami a többi gyártónál nem jellemző, vagy nem érzi ennyire az utas és/vagy az üzemeltető. Van néhány cél, ami a tárkoldában szempont: alacsony ár (-> alacsony minőség), alacsony fogyasztás (-> kis kerék, kis teljesítmény -> hóban alig használható, a klíma sem javít érdemben a levegőn nyáron), gyors és olcsó szervizelhetőség (-> minimális "luxus", kevés elektronika, olasz beszállító). Éppcsak azt nem veszik észre, hogy már nem a '90-es években élünk...