Bocs, hogy most válaszolok, mert nem jártam erre mostanában, nem akartam még jobban összeveszni kokennel. De aztán láttam, hogy J. Dávidék sztorija folytatódik, és az érdemel annyit, hogy a leghosszabb Waldorf-topikban felhívjuk rá a figyelmet. (Érdekes, hogy pont a Waldorf-tanuló akar mindenáron külföldön tanulni, nyilván az anyagi lehetősége is megvan hozzá. Az is tanulságos, amit Dávid bizonyítványa kapcsán a waldorfos 13. évről megtudhatunk.)

     Nem ám azt csinálja a pedagógus, hogy sajnálom srácok, bíztunk bennetek, ezt eljátszottátok, innentől nincs kijárkálás... 

     Mivel nem ismerem, hogy azóta mi történt, annyit megkockáztatok, hogy lehet, hogy ez a megoldás egy esélyadás volt, és ha azt eljátszották a diákok, akkor azóta megszüntethették a tanárok ezt a lehetőséget. Mikor én a Tanárképzőben tanultam, akkoriban még lehetett cigizni közintézményekben kijelölt heyleken, és a közösségi problémákat bizonyos időszakonként megbeszéltük egy adott időpontban.

     Egyébként szerintem is ezt kellett volna csinálni. Ha a diákok nem tudtak normálisan viselkedni, akkor annak kellett volna, hogy legyen következménye. Amúgy nem értem, hogy az utcán viháncoló, cigiző nagyobbak milyen példát mutattak a kisebbeknek, milyen jogon szólhattak volna rá a kilencedikesekre? (És nem vagyok abszolút cigiellenes (bár nem dohányzom), és tudom, volt idő, mikor iskolai vécékben cigiztek egyesek, de ha egyszer tilos, akkor legyen tilos a Waldorfban is. A kijárkálást én sem tartom jó ötletnek.)

 

     Egy pici kritikát mondasz a Waldorfról egy Waldorfosnak, és máris "ugrik".

A kritikát természetesen nem úgy értve, hogy a porba taposom az egész módszert. Hanem csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem tökéletes a rendszer, és nem nyújt választ minden problémára - főleg nem minden gyereknél. Ha engem csak fele olyan szabadon neveltek volna a suliban, mint a W-ban, akkor még mindig a középsuli padjait koptatnám szerintem, annyira lusta vagyok:D

Szóval egyszerűen (sokszor) nem lehet érdemi vitát folytatni Waldorfos pedagógussal és/vagy szülővel, diákkal.

      Szerintem reálisan látod a dolgokat, és tényleg nem olyan volt a kritikád, hogy "francba az egésszel".

      Te, én oylan waldorfos voltam régebben, hogy aki nálam waldorfosabb volt, az már csalt. :) És egy csomó hibát elkövettem ez miatt (tanulmányok hanyagolása, nem-Waldorfos dolgok megvetése stb.), ami részben az én túlzásaim miatt volt, de mostanában kezdek rájönni, hogy nemcsak miattam! Találtam angol nyelven "Waldorf critics" honlapokat nemrég (hogy ne mondjam "Waldorf-áldozatok"), és ott egyesekről elmondják, hogy pszichológusi segítséget vettek igénybe, miután "kiugrottak" a mozgalomból (akárcsak én).

      És egyáltalán nem azt mondom, hogy sz.r minden, ami W., mert miért mondanám?, sok jó emlékem van róla.