Törölt nick Creative Commons License 2013.03.02 0 0 22257

Az eszmék annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. Eszmeként a kommunizmus is szép volt, csak az volt vele a baj, hogy emberekkel nem lehet megvalósítani.

 

"A globális elit magát egy külön, felsőbbrendű képességekkel rendelkező emberi fajnak tekinti, és ezért úgy gondolja, hogy a többi ember feletti uralkodásra született. Írásaikban gyakran idézik Platón Köztársaság című művének tanításait és a „filozófus királyok” koncepciót. Úgy gondolják, hogy bizonyos emberek genetikailag predesztináltak a vezetésre, egy átlagember pedig nem rendelkezik kellő intelligenciával saját sorsa irányítására. Számukra az emberiség többi része olyan, mint egy üres vászon, ők pedig a festők.
 
A valóságban nem az ész választja el őket másoktól, hanem a vagyon és a befolyás. A társadalom sorsának alakítására csupán hihetetlen vagyonuk és az erkölcs teljes hiánya miatt vállalkoznak. Sajnos a mai világban a pénz megvásárolja a tiszteletet azok számára is, akik ezt nem érdemlik meg.

„A szelektív nemzés segítségével az uralkodó osztály és az alattvalók közötti örökletes különbségek idővel olyan mértékben megnőnek, hogy szinte két különböző faj alakul ki. A plebejus osztály lázadása éppen annyira elképzelhetetlen lesz, mint a birkák felkelése az ürühús fogyasztása ellen.” (Bertrand Russel, A tudomány hatása a társadalomra, 1953, 49-50. oldal)
 
„Egy tőlünk néhány évtizednyire lévő jövőről szólva az intelligencia manipulálásával kísérletező szakember a következőket mondta: ’Egy olyan kort látok, ahol meg lesz a lehetőség, és így nyilvánvalóan a kísértés is, hogy az agy környezeti és biokémiai manipulálásával befolyásoljuk az emberek viselkedését és intelligenciáját.’” (Zbignyev Brezinszki, Két kor között, Amerikai szerepe a technokrata korban, 1970)
 
Az elit szemében a lelkiismeret csupán egy akadály, amitől tudatosan meg kell szabadulni, mert kellemetlen korlátokat állít eléjük. Az elferdült hozzáállás igazolására leginkább arra hivatkoznak, hogy mindent „a közjó vagy a nép érdekében tesznek”. Saját magukkal is elhitetik, hogy az emberiség jövőjét szolgálják, és nekünk hálásnak kellene lennünk irányításukért, annak ellenére, hogy tetteik minden jel szerint éppen az ellenkező célt szolgálják.
 
Nem véletlenül támogatják a viszonylagosság elvét, mert így a „jó” és „rossz” tettek meghatározása azok „magyarázatától” függ. „Minden relatív. Nincs jó vagy rossz, minden nézőpont kérdése.” Amennyiben sikerül minél több emberrel elhitetni, hogy ne hallgassanak saját lelkiismeretükre, elérhetik, hogy tetteik normálissá, sőt követendővé váljanak. A relatív erkölcs világában a lelkiismerettel rendelkezők válnak a bűnösökké, a számkivetettekké, az elit tagjai pedig azokká a hősökké, akiknek bőrében mindig is tetszelegni akartak.
 
„A szabályok etikájának tizedik törvénye, hogy az ember elvégzi, amit tud, azzal amivel lehet, erkölcsi magyarázatokba burkolva eszközeit. …Lenin beszédeinek lényege ebben az időben a következő volt: „Nekik fegyvereik vannak, úgyhogy mi békét és reformokat akarunk szavazás útján. Amikor nálunk vannak a fegyverek, akkor golyóval végezzük el ugyanezt.” És így volt.” – Saul Alinsky (Barack Obama szintén Alinsky erkölcstelen filozófiáját tanította, amikor szervezőként dolgozott Chicagóban. Hillary Clinton pedig Alinsky-ból írta szakdolgozatát.)
 
A vezető globalisták maguk nem feltétlenül kollektivisták, sőt, sokszor beteges individualistaként a spektrum másik oldalán foglalnak helyet. Ez érthető, hiszen a lelkiismeretet szabadságuk gátjának tekintik. Nem értik, hogy a lelkiismeret egy ajándék, ami mindeddig megakadályozta, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát. A lelkiismeret nem egy börtön, hanem védelem saját magunk ellen.
 
Az elit az általa követett önfegyelem nélküli individualizmusról nem szívesen ejt szót. Nyilvánosan inkább a kollektivista életszemléletet támogatják, az individualistákat pedig „önzőnek” vagy „önimádónak” nevezik.
 
Sokan összekeverik a kollektivizmust a közösségi mentalitással. Egy közösség önkéntesen áll össze valamilyen közös céllal vagy egymást segítő szándékkal. A kollektivizmus ezzel szemben egy veszély vagy veszteség miatt erőszakkal létrehozott gyülekezés, a hatalom néhány kézben történő összpontosítása érdekében. Az egyén elpusztítása a „csoport védelmének” nevében. A világban a közösségek lassan eltűnnek, miközben a kollektivizmus előnyeit a háztetőkről kiáltja világgá a globális elit.
 
Amennyiben képesek meggyőzni az embereket, hogy nem rendelkeznek önálló értékkel és egyéniséggel és csupán a környezet képezi létük egészét, önként átadják a hatalmat azoknak, akik a lehető legjobb környezetet ígérik számukra. Aki nem hisz az egyéni értékekben és felelősségvállalásban, az mástól vár védelmet, például az állam gondoskodásától vagy egy diktatúrától. Az önrendelkezés vagy szabad akarat fokozatos felszámolásának pedig egy nagyon is kézzelfogható célja van: a világkormány és a teljes hatalom megalapozása."

 

forrás: Brandon Smith, alt-market.com